Michael Schnitzler, az író unokája közölte, hogy "jóvátételként jelképes összeget kaptak" az intézménytől.

1938-ban, a nácik bécsi hatalomátvétele után került Cambridge-be a gyűjtemény Schnitzler özvegye, Olga intézkedésére. Az író unokáit, Michaelt és testvérét, Peter Schnitzlert 77 éves késéssel ismerte el jogos örökösökként a könyvtár.

"Cambridge-i látogatásomkor saját magam győződhettem meg arról, hogy a kéziratok, levelek és iratok jó kezekben vannak és minden érdeklődő kutató számára elérhetőek" - fogalmazott Michael Schnitzler.

Az örökös szerint az archívum visszaadása kontraproduktív lenne, mivel jelenleg egy német-brit együttműködés keretében folyik Arthur Schnitzler 1905 és 1931 közötti irodalmi alkotásainak történelmi-kritikai digitális feldolgozása, amely még évekig fog tartani. A digitalizálás legnagyobbrészt az egyetemi könyvtárban zajlik.

Olga Schnitzler 1921-ben vált el férjétől, a tíz évvel később elhunyt Arthur Schnitzlertől (1862-1931). Mivel attól tartott, hogy a nácik megsemmisítik egykori férje hagyatékát, Cambridge-be vitette az iratokat, holott nem ő volt a jogos örökös. Az Egyesült Államokba menekült fia, Heinrich 1938 óta próbálta Amerikába vitetni a hagyatékot, a cambridge-i intézmény azonban megakadályozta ebben.

A jelenlegi jóvátételt az egyetem "a jogtalanságért kínálta, amelyet 1938-ban az örökség visszaadásának megtagadásával Heinrich Schnitzlerrel szemben elkövetett".