Az író nem tudott pontos választ adni arra, hogy mi indítja be fantáziáját, de megjegyezte, bizonyos kellékeket nélkülözhetetlennek tart. "Kell egy fal, amire kiszögezhetem a papírokat, fotók, íróasztal, tér, magány és rengeteg kávé meg cigaretta" - magyarázta az író, hozzátéve, hogy húszéves kora óta dohányzik, már az első slukk után szenvedélyes dohányossá vált.

Michel Houllebecq időnként magát is beleírja könyveibe. A térkép és a táj című Goncourt-díjas regényében a festő főhős egy Michel Houellebecq nevű íróhoz fordul, hogy írja meg katalógusának előszavát. Az alkotó magányos, zárkózott, embergyűlölő, alkoholista figurának láttatta magát a könyvben. "Általában kívülről akarom látni magam, csak nagy ritkán írom meg azt, amit én gondolok. A könyvben például Houellebecq sosincs egyedül, mindig Jed szemével látjuk őt" - mesélte, hozzátéve, hogy amikor beleírta önmagát a regénybe, még nem tudta, hogy a karakter később brutális gyilkosság áldozata lesz. "Sosem teszek hosszú előkészületek az írás előtt" - jegyezte meg.

Megemlítette, hogy korábban a "reménytelenség professzorának" is nevezték őt, és nagyon büszke volt arra, hogy Paul Auster, Thomas Bernhard mellett ő is e csoport tagja lehet.

Az MTI kérdésére elmondta, hogy miért tartja idegesítőnek a környezetvédőket, miközben például regényeiben a természet gyakran megjelenik, A térkép és a tájban például átveszi az ember helyét. "A könyvemben ez egy tragikus esemény, veszteség, egyáltalán nem az optimista véget jelenti" - vélekedett. "A természetvédők mindazt képviselik, amit én ellenzek" - fogalmazott. Szerinte a környezetvédők mindent szabályozni akarnak, kiállnak az egységes Európa mellett, ráadásul a dohányzást is korlátozni akarják Franciaországban.

Michel Houellebecq elmondta, hogy most jelent meg Franciaországban verseskötete és épp nem dolgozik semmin. "Általában elkezd valami mocorogni a fejemben, témák, személyiségek. Aztán egyszer csak ez sok minden nyomasztóvá válik, és akkor le kell írnom".

Műveiben gyakran ír érzékletesen olyan képzőművészeti alkotásokról, amelyek a valóságban nem léteznek, ám ennek ellenére soha nem akart festeni. "Fotókat, videogramokat szívesen készítek" - tette hozzá, felidézve, hogy például a Lanzarote című kisregényét - amelyet budapesti látogatása alkalmából jelentett meg magyar kiadója, a Magvető - külföldön a saját fotói illusztrálják.

Michel Houellebecq elmondta azt is, hogy felhagy a zenéléssel, az csak egyszeri kaland volt az életében. 2011-ben a netre is felkerült a Le Film Du Dimanche című kislemeze, amelyen két saját szövegű sanzont énekelt. Houellebecq korábban feltűnt a Présence humaine lemezen is, ezen saját szövegeit mondta fel.

Az író szólt arról is, hogy még soha nem járt Magyarországon és nagyon szépnek találja a fővárost. Megjegyezte, szívesen vesz részt a könyvfesztiválon, amelyen a dedikálást tartja a legkimerítőbbnek. "Nem is az, hogy alá kell írni a nevemet, hanem hogy sok ember néz intenzíven, szeretettel. Kimerítő ez a sok, gyorsan változó emberi kapcsolat" - tette hozzá.