Meg vagyok lepődve, mert ennyi fantasztikus ember, tudósok, építészek, orvostudósok, atomtudósok között, minket művészeket is észre vettek. Úgy látszik, van hatása a művészetnek az emberekre, és úgy látszik engem is megbecsült most a szakma és az állam. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt elmondhatom.

Volt-e a hat évtized alatt, olyan pillanat, hogy azt mondta: inkább abbahagyja?

Ez most is előfordul. Amíg föl nem megy a függöny, addig nem is tudják elképzelni, hogy mennyi a munka, az odafigyelés, a szorgalom, az abbahagyási kísérlet, illetve nem csak kísérlet, hanem elkeseredés. Aztán az ember csinálja tovább, és a sok munka, meg a feladat valahogy kikecmergi magát, és az eredmény jó lesz. Szerintem ez minden művészetben így van.

Ez a díj azokat a pillantokat jelenti Önnek, amikor a közönség állva tapsol, vagy a mindezt megelőző rengeteg munkát, készülést, koncentrációt?

Mindkettőt. Nálunk nagyon fontos a visszajelzés. És ez a Kossuth-díj, amit most kaptam, óriási visszajelzés a szakmától és a magyar államtól.