"Ezt a szakácskönyvet azoknak írom, akik így vagy úgy, de egyedül élnek, egyedül főznek, egyedül étkeznek...A szingliséghez (és általában mindenhez) pedig úgy kell viszonyulnod, hogy tudd egészségesen élni az életed." - írja Polcz Alaine nemrég megjelent Életszakácskönyv Szingliknek című könyvéről.

A kötetet Ablonczy Anna, az írónő barátja, közvetlen munkatársa szerkesztette, aki az InfoRádiónak elmondta: Polcz Alaine imádott dolgozni, hatalmas energiáját környezete is átvette.

Amikor azonban kiderült, hogy súlyos beteg, inkább a többi művét igyekezett befejezni, a szakácskönyv háttérbe szorult.

A most megjelent kötet egyfajta folytatása az 1998-as, "Főzzünk örömmel" című könyvnek, ami elsősorban a családi receptek, a feleség, anya és háziasszony konyhai titkaira fókuszál.

A főleg a halál és a gyász kutatásával foglalkozó írónőnek azért jutott eszébe a szingli szakácskönyv ötlete, mert férje, Mészöly Miklós író halála után zavarba jött: nem tudta, hogyan is főzzön egymagának.

Ahogy mondta: "egyedül másképp kell főznie az embernek". Ezért környezetétől, barátaitól folyamatosan gyűjtötte az anyagokat, történeteket, recepteteket, amiket később beleépített művébe.

Ablonczy Anna szerint a pszichológus-írónak ez az egyik legszemélyesebb kötete, mert úgy szólítja meg az olvasót, mint ha együtt ülnének le főzni, beszélgetni.

Ugyanakkor ebből a könyvből is kiderül Polcz Alaine nagy életszeretete, abszolút kíváncsisága. Ez abban is megmutatkozik, hogy ugyanúgy tud szólni fiatalokhoz, idősekhez, egyedülállókhoz és párkapcsolatban élőkhöz egyaránt.

A szerkesztő úgy látja: az Életszakácskönyv - amit akár regényként is olvashatunk- jóval több receptek felsorolásánál. Benne van az a fajta rendkívüli tapasztalat és bölcsesség, amit Polcz Alaine egész élete során - a főzéssel kapcsolatban is - összegyűjtött.

A 2007 szeptemberében elhunyt Polcz Alaine a halál és a gyász kutatásával foglalkozó tudomány, a tanatológia magyarországi úttörőjének számít.

Pályája kezdetén művészeti terápiával kezelt betegeket, később a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1991-ben ő hozta létre az életük utolsó szakaszában lévő betegek ellátásával foglalkozó Magyar Hospice Alapítványt.

Legtöbb műve a halál és a gyász témakörével foglalkozik, ugyanakkor világszerte ismert tanulmányai jelentek meg a gyermekpszichológia témakörében is.