A diplomata rámutatott, hogy az unión belül még mindig vita folyik arról, hogy egyáltalán nevezzenek-e ki különleges képviselőt az Oroszországgal folytatandó tárgyalásokra az ukrajnai rendezés ügyében. Maga a brüsszeli apparátus hűvösen viszonyul az elképzeléshez, „mivel ellentétes az Európai Külügyi Szolgálat és annak vezetője, Kaja Kallas oroszellenes politikájával, amelynek célja hazánk elszigetelése és az Oroszországgal való kapcsolatok minimálisra csökkentése”.

„Azok ideológiai szűklátókörűsége és a nyílt inkompetenciája, akik jelenleg az egységes Európa külpolitikai irányvonalának kialakításáért felelősek, hibás stratégiai számításhoz vezetett. Brüsszel, elutasítva a közvetlen párbeszédet országunkkal, lényegében maga fosztotta meg magát a helytől a tárgyalóasztalnál” – mondta.

Galuzin kijelentette, hogy Oroszország keményebb tárgyalási pozícióra váltott Ukrajnával szemben a Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a novgorodi régióban lévő rezidenciáját december 29-én ért ukrán dróntámadás nyomán. Ezt a február 4-5-én Abu-Dzabiban biztonsági kérdésekben megtartott háromoldalú biztonsági egyeztetésen az ukrán és az amerikai tárgyalófél értésére adta. Részleteket ezzel kapcsolatban nem árult el, arra hivatkozva, hogy a felek megfogadták: a tárgyalások tartalmát nem fogják kiszivárogtatni.

Emlékeztetett rá, hogy az ukrán fél az Egyesült Államok nyomására ült ismét tárgyalóasztalhoz idén január 23-án Abi-Dzabiban, miután egyoldalúan kilépett az Isztambulban 2025 májusában újrakezdett tárgyalási folyamatból, arra hivatkozva, hogy ott nem értek el „érzékelhető haladást”. A diplomata ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy Kijev nem reagált Moszkvának a tárgyalási folyamat hatékonyságának növelését célzó javaslataira, amelyek egyebek között egy, a tűzszünet rendjét felügyelő kétoldalú központ felállítására, a katonai, politikai és humanitárius kérdések megoldására létrehozandó munkacsoportok létrehozására és a delegációk szintjének megemelésére vonatkoztak.

A 2026-ban esetleg megtartandó ukrajnai választások és területi kérdésről megrendezendő népszavazás kilátásaival kapcsolatban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy megismétlődhet a „moldovai forgatókönyv”, azaz miközben akadályozni fogják az Oroszországban élő ukránok részvételét, maximálisan ki fogják használni a nyugati diaszpóra szavazatait. Mindemellett emlékeztetett rá, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, akinek a mandátuma szerinte már lejárt, 2019-ben még azt ígérte az ukránoknak, hogy csak öt évre választatja meg magát, és hogy mindent megtesz az ukrajnai béke érdekében.

Felidézve Putyin elnök korábbi ígéretét, miszerint Oroszország kész fontolóra venni, hogy a választások idején ne mérjen csapásokat Ukrajna belsejére, a diplomata azt hangoztatta, hogy Moszkva nem fog „lealacsonyodni” Kijev szintjére, és lehetővé fogja tenni az ukránok számára, hogy maradéktalanul gyakorolhassák alkotmányos választójogukat, és önállóan döntsenek országuk jövőjéről. Emlékeztetett rá, hogy a 2024 márciusában, az orosz elnökválasztások idején a szavazóhelyiségeket a harci cselekmények közvetlen közelében is megnyitották, annak ellenére hogy az ukrán fél megpróbálta megzavarni a választási folyamatot a frontvonalhoz közeli régiókban, „nem riadva vissza a terrorista módszerek alkalmazásától és a szabotázsokakcióktól sem”.

Putyin tavaly márciusában tett kijelentésével kapcsolatban miszerint Ukrajna esetében az ENSZ égisze alatt külső adminisztráció létrehozása az egyik lehetséges megoldás, Galuzin kijelentette, hogy „összességében Oroszország kész megvitatni az Egyesült Államokkal, európai és más országokkal” ezt a lehetőséget,

„Egy ilyen lépés lehetővé tenné demokratikus választások megtartását Ukrajnában, egy cselekvőképes kormány hatalomra kerülését, amellyel teljes értékű békeszerződést és legitim dokumentumokat lehetne aláírni két országunk jövőbeli együttműködéséről” – mondta.

Az akadályozó tényezők között megemlítette, hogy az ENSZ-ben nincs hivatalosan rögzített, egységes mechanizmus az ideiglenes nemzetközi adminisztrációk létrehozására a konfliktus által érintett területeken, hogy az első lépés a szembenálló felek közötti megállapodás elérése lenne, és az utóbbi időben gyakorlatilag nem folyik nyilvános vita Ukrajna a világszervezet égisze alatt álló külső igazgatásának bevezetéséről.

Románia és Moldova esetleges egyesülésének perspektívájával kapcsolatban sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy folytatódnak a volt szovjet tagköztársaságot „mesterségesen elrománosítani próbáló” kísérletek a chisinaui nyugatbarát erők részéről. Rámutatott, hogy Moldovában minden vezető pozíciót olyanok töltenek be, akiknek román útlevelük van és „egyre több kezdeményezés születik a moldovaiak erkölcsi és értékrendjének a nyugati liberális értékekkel erőszakos felváltására”. Galuzin kétségtelennek nevezte, hogy Chisinau és brüsszeli „kurátorai” folytatni fogják a moldovai államiság, szuverenitás, nemzeti identitás felszámolását, annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások szerint a moldovaiak több mint 70 százaléka ellenzi az egyesülést.

Rámutatott ugyanakkor, hogy a román nemzeti elit, amellett, hogy teljesen elkötelezett Moldova elrománosítása mellett, nem siet támogatni a chisinaui vezetés „koraérett” kijelentéseit a két ország egyesülésének szükségességéről, és a moldovai nép akaratának kifejezésére hivatkozik ebben a kérdésben.