Amikor Andrew Felton Brimmer Jr. 1966-ban elfoglalta helyét a Federal Reserve Boardjában, a kitartás ünnepelte a győzelmét az esélyek felett. Brimmer 1926-ban született egy napszámos családba. Louisiana vidéki részén nőtt fel, és alulfinanszírozott, szegregált iskolákban tanult. Korai élete kevés jelét mutatta annak, hogy egy napon a világ legbefolyásosabb központi bankjának lesz vezető munkatársa. Ám katonai szolgálatától egy indiai Fulbright ösztöndíjon, a Harvard doktori címén át Szudán első központi bankjának felépítéséig tartó útja végig az elméleti tudás gyakorlati kiterjesztését szolgálta.

Brimmer bebizonyította, hogy bár a Fed többségi szavazást alkalmaz, mégis egyetlen kormányzó is komoly hatással lehet a monetáris politika ütemére, hangnemére és irányára.

Az 1960-as évek végén, amikor az infláció gyorsan emelkedett, az egész testület támogatta a kamatemeléseket. De miután a Kongresszus jelentős fiskális kiigazítás mellett döntött, amely elkezdte visszafogni a fogyasztói kiadásokat és az üzleti beruházásokat, Brimmer véleménye megváltozott. Azzal érvelt, hogy a monetáris politikának is alkalmazkodnia kell. Nyilvánosan felszólította a Fed-et, hogy csökkentse a kamatokat.

Arra figyelmeztetett, hogy a túl szigorú monetáris politika megfojthatja a növekedést. Kitartásával sikerült egyre több tagot maga mellé állítania, és elérni célját.

A kamatvágások segítettek enyhíteni a vállalkozások és a háztartások hitelfelvételi költségeit, ez megtámogatta a beruházásokat és a fogyasztást is, melyek pedig erősítették az amerikai gazdaság dinamikáját. Brimmer bemutatta, hogy elég egyetlen kormányzó éleslátása ahhoz, hogy a gazdaságot az árstabilitás és a teljes foglalkoztatottság pályáján tartsák.

Egy üres szék

Adriana D. Kugler pályája az akadémiai precizitás és a politikai éleslátás ritka fúzióját tükrözi. 2023. szeptember 13-án választották be a Fed igazgatótanácsába. Ő volt az első spanyol gyökerekkel rendelkező nő, aki elnyerte ezt a tisztséget.

Kinevezésére azért volt szükség, mert Lael Brainard 2023 februárjában lemondott, amikor a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatójának nevezték ki. Ennek következtében Kugler nem a törvényileg meghatározott 14 évre, hanem csak Brainard hátralévő ciklusára kapott megbízást.

A doktori fokozatát a Berkeley-n szerezte, karrierje nagy részét pedig a Georgetown Egyetemen töltötte. Kutatásaiban a politikai beavatkozások munkaerőpiaci hatásait vizsgálta. Különösen a magas képzettségű bevándorlókkal kapcsolatos munkája hívta fel rá a szakma és a politika a figyelmét.

Tudományos munkái megmutatták, hogy ezen munkavállalók hogyan járulnak hozzá a termelékenység és az innováció növeléséhez a tovagyűrűző hatásokon keresztül. Megkérdőjelezte, hogy a tehetségverseny zéró összegű játék lenne. Véleménye szerint

a magasan képzett bevándorlók nem vesznek el munkahelyeket a hazaiaktól, hanem épen ellenkezőleg, még több munkahely teremtéséhez járulnak hozzá az innováción, illetve a termelékenység és a bérek növekedésén keresztül.

Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának vezető közgazdászaként, majd később a Világbank amerikai ügyvezető igazgatójaként is ragaszkodott ahhoz, hogy a döntéseket szilárd adatokra alapozza. Miközben kiválóan igazodott el a politika és gazdaság világában is.

Kugler stílusa türelmes és a dolgok mélyére hatoló volt. A bonyolult és sokszor túlságosan is komplex elméleteket és összefüggéseket közérthető nyelvre fordította, miközben az amerikai fejleményeket globális kontextusba is helyezte.

2025. augusztus 1-jén jelentette be lemondását, azzal az indokkal, hogy vissza szeretne térni Georgetownba. Bár ennél részletesebb magyarázatot nem közölt, az a tény, hogy hónapokkal a mandátuma lejárta előtt távozott, spekulációkra adott okot.

Hat ember keresi társát

Kugler lemondásával a Fed irányító testülete hat főre olvadt. Ez az a testület, amelynek feladata a gazdaság finomhangolással történő irányítása.

Megbízatása kettős: a maximális foglalkoztatás előmozdítása és az árak stabilan tartása.

A tagok szavaznak a kamatlábakról és más monetáris eszközökről, felügyelik és szabályozzák a bankokat, figyelemmel kísérik a rendszerszintű kockázatokat, és irányítják az intézmény nyilvános kommunikációs és kutatási prioritásait.

A testület mind a hét tagja egy szavazattal rendelkezik a 12 tagú FOMC-ben, ahol a kamatokról döntenek. Azaz az egyes kormányzóknak is van befolyása, de sosem döntenek egyedül a monetáris politikáról.

A mostani hat tag vegyes csapatot alkot. Jerome H. Powell megbízatása igazgatóként 2028-ig, elnökként pedig 2026-ig tart. Philip N. Jefferson 2036-ig lesz igazgató, míg alelnök 2027-ig. Michelle W. Bowman 2034-ig lesz igazgató, 2029-ig pedig felügyeleti alelnök. Christopher J. Waller 2030-ig, Lisa D. Cook 2038-ig, míg Michael S. Barr 2032-ig igazgatója a Fed-nek.

A kormányzók közül kettő (Bowman és Waller) Donald Trump kinevezettje, és nézeteik jellemzően összhangban is vannak az elnök megközelítésével. Bowman felügyeleti alelnökként ráadásul kulcsfontosságú szerepét tölti be az amerikai pénzügyi rendszerben.

Velük szemben Powell elnök és a frissen lemondott Kugler komoly harcot folytatott az új amerikai elnökkel a jegybanki függetlenség kapcsán. Powell egyértelműen kijelentette, hogy nem mond le akkor sem, ha a Fehér Ház nyomást gyakorol rá.

Barátból ellenség

Amikor Donald Trump 2017 novemberében Jerome H. Powellt jelölte a Federal Reserve elnökévé, a döntést sokan a folytonosság felé tett gesztusként értelmezték. Powell egy a politikai függetlenségéről híres intézmény vezetését vette át. Az első hónapokban ráadásul kiváló volt a kapcsolat a Fed és az USA vezetője között.

Ez az összhang azonban rövid életűnek bizonyult. 2018 végén,

amikor a 3 százalék körüli infláció miatt a kamatlábak tíz éves csúcsra értek, Trump nyilvánosan nekiment Powellnek.

Az amerikai elnök őrültségnek nevezte a kamatemeléseket, és nem volt elégedett a világjárvány idején sem, amikor a jegybank kamatcsökkentésének lassúságát kritizálta. Powell természetesen egyik értékeléssel sem értett egyet.

A viszály 2025-ben ismét fellángolt. Áprilisban Trump azonnali kamatcsökkentésre szólította fel Powellt, egyben megkérdőjelezte szakmai kompetenciáját. A nyáron a Fed felújított központjának bejárása pedig politikai színházzá változott. Trump megkérdőjelezte a költségeket, míg Powell a kamerák előtt korrigálta az elnököt.

2025. július 16-án olyan hírek jelentek meg, hogy Trump levelet írt Powell eltávolítására, és kikérte republikánus törvényhozók véleményét is a tervről. Bár az amerikai elnök később tagadta ezen híreket, ez az epizód sem tett jót a két vezető kapcsolatának.

A Miran-hatás

Stephen Miran megválasztásával Bowmannal és Wallerrel együtt immár három főre duzzadna az amerikai elnökkel szimpatizáló kormányzók létszáma a héttagú testületben. De mit lehet tudni az új tag világlátásáról, és mit várhat tőle az amerikai gazdaság?

Miran monetáris politikai nézetei alapján egyértelműen a galambok táborát fogja erősíteni. Fontos számára a gazdasági növekedés, melynek érdekében támogatja a kamatcsökkentéseket. Ez az álláspont szorosan illeszkedik Donald Trump lazább monetáris politikát támogató álláspontjához, ám éles ellentétben áll a Federal Reserve közelmúltbeli óvatosabb megközelítésével.

Miran nyíltan kritizálta a Fed jelenlegi kormányzási modelljét, és a kormányzók rövidebb mandátuma, az elnök nagyobb felhatalmazása és a fokozott kongresszusi felügyelet mellett érvelt. Ilyen reformok jelentősen csökkentenék a központi bank függetlenségét, bár nyilván nagyobb összhangot teremtenének a fikális és a monetáris politika között.

A kereskedelem- és valutapolitikában Miran álláspontja ugyancsak eltér a Fed mainstream ortodoxiájától. Támogatja a vámok stratégiai eszközként való alkalmazását, azt állítva, hogy inflációs hatásuk semlegesíthető egy erősebb devizával. Ugyanakkor megkérdőjelezi Amerika évtizedek óta tartó erős dollár politikáját is, melyet károsnak tart az ipar versenyképessége szempontjából.

A fentiek fényében Miran megválasztása rövid távon a kamatvágások esélyét növeli, ami segítheti a GDP növekedését, ám egyben magasabb drágulási ütemet is hozhat.

Mindezen változások segíthetik azt is, hogy a dollár Miran szándékainak megfelelően gyengüljön, így támogatva az USA iparának és exportjának megerősödését.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense

(A nyitóképen: Stephen Miran még az Egyesült Államok Gazdasági Tanácsadói Tanácsának elnökeként a „Globális Trendek” 3. konferencián 2025. június 13-án Madridban, Spanyolországban.)