Oroszország megtámadta Ukrajnát, azt állítva, hogy Ukrajna fenyegetést jelent a számára. Izrael megtámadta Iránt, mert Irán fenyegetést jelent a számára. Ez utóbbi konfliktusba azóta már az Amerikai Egyesült Államok és Jemen is bekapcsolódott hadviselő félként. A két eset kapcsán Tóth Norbert nemzetközi jogász az InfoRádióban elmondta: a jelenlegi nemzetközi jogi keretrendszer leépülését látjuk. Szerinte nem marad az emberiség nemzetközi jog nélkül, de

erősen kétséges, hogy mik lesznek annak az alapjai,

ha valóban megállíthatatlan a mostani jogi keretrendszer leépülése.

1945-ben, a második világháború lezárása után kezdték el kiépíteni a jelenlegi nemzetközi jog rendszerét, és ennek alapeleme volt többek között az erőszak alkalmazásának tilalma, amely magában foglalta azt is, hogy támadó jellegű háborút tilos indítani.

„Ez nagyon fontos jogi fundamentuma a nemzetközi jognak. És bár mind a két esetben azt látjuk, hogy a támadó országok az önvédelem jogára hivatkoztak, azért különbségek is felfedezhetők. Bár a nemzetközi jogászok többsége szerint a két támadó fél, Oroszország és Izrael sem a nemzetközi jog szabályainak megfelelően járt el, de az például jelentős különbség, hogy az oroszoknak deklaráltan területszerzési céljai is vannak Ukrajnával szemben, míg Izrael – és az Egyesült Államok – esetében erről nem beszélhetünk, egyik ország sem jelezte azt, hogy Irán területéből szeretne kihasítani egy darabot" – mondta a szakember.

Emellett az erőszak tilalma is sérült. Mint Tóth Norbert mondta, az erőszak alkalmazása alól 1945 óta 2+1 kivételt ismer a nemzetközi jog:

• az önvédelem jogának a gyakorlása (erre hivatkozott Oroszország és Izrael is)
• az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazó határozata (egyik esetben sem született ilyen)
• az államokon belüli, belső konfliktusokra a nemzetközi jognak ez az erőszaktilalmi szabálya nem vonatkozik (sem a Közel-Keleten, sem Ukrajnában nem erről van szó)

A nemzetközi jogi megítélésben számít az is, hogy Ukrajna olyat sosem fogalmazott meg, hogy Oroszországot meg kell semmisíteni, Iránban viszont kimondták és leírták nem egyszer az elmúlt évtizedekben, hogy Izraelt el kell törölni a Föld színéről, és a gyanú szerint ehhez még atomfegyvert is gyártanak.

„Irán esetében nemcsak szavak voltak, hanem különböző szervezeteket támogattak is, például a Hezbollahot kifejezetten azért, hogy Libanon területéről támadja Izraelt, vagyis a tettek mezejére is léptek az elmúlt évtizedek során. Az iráni iszlám forradalmat megelőzően Irán és Izrael viszonya kifejezetten jó volt, Irán nem tekintette geopolitikai riválisának Izraelt, az arab világot és az arab világ vezetőit tekintette annak hagyományosan, köztük Szaúd-Arábiát, esetleg Egyiptomot. Látjuk, hogy Irán és Szaúd-Arábia között kifejezetten rossz a viszony annak ellenére, hogy nemrégen kínai közvetítéssel – legalábbis papíron – rendezték kapcsolataikat, de az arab–perzsa ellentét sokkal régebbi, mint az iráni–izraeli ellentét, amely az iráni iszlám forradalmat követően került be az iráni politikai célok közé” – mondta Tóth Norbert.

Arra a kérdésre, hogy újra kell-e írni a nemzetközi jogot azért, mert a háború definíciója is megváltozott a második világháború óta, nemhogy a módszerei, a szakember elmondta: bár a háború szót a közbeszédben és más tudományterületeken gyakran használják, a nemzetközi jogban 1945 óta nem alkalmazzák. Akkor az is deklarált cél volt, hogy amellett, hogy a háborút törvényen kívül helyezzék, a háború szó használatát is visszaszorítsák. Ezért használják a nemzetközi fegyveres konfliktus, illetőleg a nem nemzetközi fegyveres konfliktus kifejezéseket. Ráadásul tartalmilag ezek mást is jelentenek, mint a korábbi, az 1945 előtti háború kifejezés.

„Érdekes, hogy 1945 után egyes államok ezt úgy is leképezték a saját közigazgatási struktúrájukban, hogy nem hadügyminisztériumnak nevezik azt a tárcát, amely a fegyveres konfliktusokért felelős, hanem védelmi minisztériumnak, amiből az következik, hogy gyakorlatilag lemondtak az országok a támadó háború indításának jogáról, és 1945-öt követően mindenki csak védekezik vagy önvédelem céljából használt fegyveres erőt” – mondta a nemzetközi jogász.

Tóth Norbert elmondta: létezik olyan, hogy megelőző önvédelem. Két ága alakult ki, a közvetlen (preemptív) és a közvetett (preventív) önvédelem.

• A preemptív önvédelem azt jelenti, hogy egy küszöbön álló, fenyegető, azonnali, elháríthatatlan veszély esetén joga van annak az országnak védekezni, amelyet ez a támadás feltehetően érni fog.
• A preventív önvédelem azt jelenti, hogy ennél közvetettebb, távolibb fenyegetés vagy veszély áll fenn, és erre reagál megelőző módon az ország.

Izrael az utóbbi, preventív védekezést alkalmazza: amikor az iráni csapásokat indokolja, akkor a megelőző önvédelem jogára hivatkozik, ami viszont a nemzetközi jogászok közösségén belül globálisan kisebbségi véleménynek számít, de Magyarországon is vannak támogatói a nemzetközi jogászok között.

Izraeli hadműveletek esetében ez nem teljesen előzmények nélküli – mutatott rá Tóth Norbert. Több mint negyven évvel ezelőtt, amikor még Irakot Szaddám Huszein vezette, és Iraknak volt nem hivatalos, illegális atomprogramja, mellyel atomfegyvert próbáltak kifejleszteni, akkor 1981-ben az izraeli légierő lebombázta a Bagdadhoz közeli Osirak nevű atomreaktort, amivel lényegében véget vetett az iraki atomprogramnak. Most az Irán elleni támadások izraeli szempontból erre az iraki modellre épülhetnek.

(A nyitóképen: Mentőalakulatok dolgoznak egy orosz rakétacsapásban találatot kapott lakóépületnél Kijevben 2025. június 23-án, miután reggelre virradóan az orosz hadsereg 16 rakétát és több mint 350 drónt vetett be ukrajnai célpontok ellen.)