A fájdalom és a kérdések évfordulójaként említették a német beszámolók az évfordulót. A tíz évvel ezelőtt történtek okai sokak szerint máig sem teljesen tisztázottak, mint ahogy a tanulságok levonása is folytatódik. A hozzátartozók számára a történtek azonban máig megmagyarázhatatlanok.

Több német médium Patrick Sondenheimer kapitány "utolsó szavait" idézi, amelyeket a másodpilótának mondott. "Akkor most elmegyek" – jelentette ki a másodpilótájának, a toalettbe tartva. Ami utána következett, az elképzelhetetlennek tűnt. A másodpilóta ugyanis bezárta a pilótafülke ajtaját, és nekivezette a Barcelonából Düsseldorfba tartó Airbust Nizza közelében az Alpok egyik hegyvonulatának. A fedélzeten tartózkodók életüket vesztették, köztük 16 német diák, akik Spanyolországban két tanár kíséretében egy csereúton vettek részt.

A feltételezés kezdetben az volt, hogy a katasztrófát műszaki hiba okozhatta, ezt azonban gyorsan cáfolta gép feketedoboza. A 27 éves másodpilóta, Andreas Lubitz egyedül ült a pilótafülkében, és bezárta az ajtót. A feketedoboz szerint amint kilépett a kapitány, a robotpilótán 38 ezer lábról 100-ra állította a repülési magasságot, és a gép azonnal meredeken zuhanni kezdett. Lubitz nem reagált sem a rádióhívásokra, sem a kintről ordító kapitányra. A repülő 70 km/órás sebességgel csapódott hegyoldalnak.

Düsseldorfi lakásának átkutatása során a hatóságok számos nyomot találtak, amelyek tervezett öngyilkosságra utaltak. A többi között egy olyan tablettát is, amellyel kapcsolatban nem sokkal korábban öngyilkossági kísérleteket kutattak. Megtaláltak egy olyan kérdést is a pilótától, hogy "mennyi ilyen pszichotrop gyógyszert kell szednem annak érdekében, hogy öngyilkos legyek".

Lubitz a pilótafülke ajtajának zárrendszerét is kutatta az interneten. A nyomozást vezető ügyész határozott következtetése az volt, hogy a másodpilóta elmebetegségben szenvedett. Kiderült az is, hogy már évek óta szerepelt az egészségügyi nyilvántartásban, és mentális problémái miatt többször is orvosi kezelésben részesült. Legalább negyven orvosnál járt, mert irracionális félelme volt attól, hogy megvakul.

Ráadásul a katasztrófa napján nem is repülhetett volna, mert a kezelőorvos betegállományba küldte, erről azonban Lubitz munkaadóit nem tájékoztatta.

Egy évvel később a francia hatóságok is arra a következtetésre jutottak, hogy a másodpilóta szándékosan okozta a katasztrófát.

Noha az azóta eltelt tíz évben napirenden voltak más, a katasztrófa lehetséges okira vonatkozó teóriák, ezeket az ügyészek abszurdnak tartották.

A büntetőeljárást megszüntették, hiszen az elkövető, a másodpilóta is elhunyt a német repülés történetének legsúlyosabb katasztrófájában. Az áldozatok hozzátartozói azonban ebbe nem nyugodtak bele, és eljárás indítottak a szövetségi repülési hatóság és a szövetségi állam ellen is, amiért egy mentálisan beteg embert repülni engedtek. Az ügyben nem tartottak még tárgyalást.