Az SPD-ből, a Zöldek Pártjából és a liberális FDP álló, a pártok színei alapján jelzőlámpa-koalíciónak elkeresztelt kormány Olaf Scholz kancellár vezetésével 2021 decemberében lépett hatalomra. Kezdetben még viszonylag jól mentek a dolgok, az Ukrajna ellen indított orosz háború után azonban érezhetően nőtt a feszültség a szigorú takarékosságot hirdető liberális pénzügyminiszter és a másik két párt között. A hónapok múlásával a feszültség tovább erősödött, és a koalíció pártjai közötti viták mind inkább a nyilvánosság elé kerültek. Ezzel párhuzamosan rohamosan csökkent a kormánykoalíció támogatottsága, miközben folyamatosan nőtt az ellenzéki konzervatív CDU/CSU népszerűsége.
Az idei esztendőben a német gazdaság súlyos problémái, a recesszió növelte a kormánnyal szembeni elégedetlenséget, amit a szabad demokrata pénzügyminiszter a koalíciós partnerekkel szembehelyezkedve drasztikus takarékossági intézkedésekkel, ugyanakkor állandó reformtervekkel kívánt fékezni. Ez vezetett – és nem is teljesen váratlanul – ahhoz, hogy
Olaf Scholz kancellár útilaput kötött a pénzügyminiszter talpára.
A döntéssel Scholz nyíltan felvállalta az általa vezetett kormánykoalíció felbomlását, miközben az ország stabilitásának biztosítására hivatkozott. Kevesebb mint egy évvel az eredetileg jövő szeptemberben esedékes országos parlamenti választások előtt a szociáldemokrata politikus "borította" a politikai naptárt, és előre hozott választásokra tett javaslatot. A kancellár forgatókönyve szerint az SPD és a Zöldek Pártja egy ideig még kisebbségben kormányoz tovább, januárt 15-én pedig bizalmi szavazást kér a Bundestagban kormányával szemben. Mivel az is biztos, hogy a koalíciós kisebbség nem kap bizalmat, Scholz és egyben az alkotmány szerint is legkésőbb március végéig előre hozott választásokat kell tartani.
A kancellár javaslatát az ellenzéki CDU/CSU, személy szerint a pártszövetség kancellárjelöltje, Friedrich Merz szinte azonnal elutasította.
Merz szerint az ország nem engedheti meg magának a még hónapokig tartó instabilitást,
ezért azonnali parlamenti bizalmi szavazásra, és már januárban előre hozott választásokra van szükség. A CDU elnöke amellett érvelt, hogy a Bundestagnak már a jövő héten meg kellene vonni a bizalmat az immár kétpárti koalíciótól, és az alkotmány előírásait betartva legkésőbb január második feléig meg kell tartani a választásokat. Merz követelésére a kancellár nem reagált.
Hasonló követeléssel állt elő Alice Weidel, a második legnépszerűbb párt, az AfD társelnöke is, aki a kormányt teljes mértékben alkalmatlannak minősítette, a Scholz által javasolt "kisebbségi játszmát" pedig abszurdnak és komolytalannal nevezte. Utalt arra, hogy pártja már hosszú ideje sürgette a hárompárti koalíciós kormány lemondását.
Máris kinevezték a menesztett Christian Lindner utódát a pénzügyminiszteri tisztre, Jörg Kukies személyében Scholz egyik bizalmasát, a kancellári hivatal államtitkárát.
Lindnerrel szolidaritást vállalva kilépett a kormányból két további szabad demokrata miniszter is, Bettina Stark-Watzinger oktatási és Marco Buschmann igazságügyi miniszter. Még az FDP-t is meglepte ugyanakkor, hogy a Scholz-kormány liberális közlekedési minisztere már előnyben részesítette tárcáját.
Volker Wissing bejelentette, hogy minisztériumát kívánja tovább vezetni, és inkább az FDP-ből lép ki.
Berlinben egyelőre folyik a találgatás, hogy Scholz vagy Merz forgatókönyve valósul-e meg. Elemzők szerint mindkettő egyformán megfelel az alkotmány előírásainak, amelyek a stabilitást és a kontinuitást hangsúlyozzák. Ugyanakkor utaltak arra is, hogy a koalíciós kudarcra számítani lehetett. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy 2021 végén három olyan párt került hatalomra, amelyek programja jelentősen különbözött egymástól. A három pártot az ukrajnai orosz háború okozta nehézségek és a gazdasági problémák súlyosan megosztották, és különösen élesek voltak az ellentétek a liberális pénzügyminiszter és a zöldpárti gazdasági miniszter, Robert Habeck között.
A Bundestag döntése nyomán az új választásokat az államfő, Frank-Walter Steinmeier írja ki. Az államfő rövid csütörtöki nyilatkozatában arra szólította fel a parlamenti pártokat, hogy a jelenlegi rendkívüli nehéz belpolitikai helyzetben minden taktikázással felhagyva felelősségteljes magatartást tanúsítsanak.
Az előre hozott választások nem példa nélküliek a háború utáni Németországban. 2005 szeptemberében az akkori szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder az "Agenda 10 "nevet viselő szigorú takarékosságot hirdető munkaerőpiaci reformok elleni tiltakozás nyomán kért bizalmi szavazást a Zöldek Pártjával alkotott, általa vezetett kormánykoalícióval szemben. Schröder nem kapott bizalmat, és a novemberi előre hozott választások eredményeként kezdődött a tizenhat évig tartó "Merkel-korszak".
Elemzők szerint nagyobb az esélye annak, hogy Németországban már januárban megtartják az előre hozott választásokat.