A mostani válság ismét rávilágít a brüsszeli intézményrendszer működésképtelenségére, melynek hatására a föderatív uniót támogató politikai erők tovább gyengülhetnek, míg a „nemzetek Európájában” gondolkodó kormányok újabb lendületet kaphatnak. A járvány kezdeti bagatellizálása mellett az EU a járvány utáni gazdasági válságra sem képes egységes választ adni, továbbra sincs megállapodás például a gazdaság védelmére irányuló közös intézkedési csomagról, miközben a tagállamok többsége nemzeti szinten már rég döntött az ilyen jellegű gazdasági programokról. Az EU rövid időn belül immár a harmadik krízishelyzetre reagál rosszul, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek – áll az elemzésben.

2008: pénzügyi válság

A 2008-ban kezdődött gazdasági-pénzügyi világválság nagy vesztesének egyértelműen az Európai Unió számít, hiszen miközben 2012-re Ázsia lényegében már túl volt a válságon, illetve az Egyesült Államokban is elkezdődött a kilábalás, Európa gazdasága – a 2009-es nagy visszaesést követően – 2011 második felétől fogva egy második recesszióba süllyedt, a munkanélküliségi ráta elérte a 11 százalékot, érezhető javulás csak kevés EU-tagországban volt észlelhető.

Az uniós intézmények által adott válaszok egyre súlyosbodó problémákat okoztak sok tagállamban, a különféle mentőcsomagokban elvárt megszorítások, a költségvetési hiány csökkentésére és a fiskális konszolidációra irányuló elvárások rávilágítottak az EU és az eurózóna intézményi rendszerének hiányosságaira.

A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság uniós kezelése rávilágított arra, hogy a neoliberális gazdaságpolitika helyett sokkal inkább az egyes országok igényeihez igazodó növekedési modell a sikeres. Ezt az utat választotta Magyarország is a 2010-es gazdaságpolitikai fordulattal, amelynek köszönhetően 2010 és 2020 között növekedési pályára állt az ország és sokkal jobb helyzetben érte a mostani válság, mint 2008-ban – véli az elemzés.

2015: migrációs válság

Hiába telt el öt év a 2015-ös bevándorlási válság kirobbanása óta, az Európai Unió továbbra sem egységes abban, hogy miként viszonyuljon a migrációhoz mint jelenséghez. A válság kirobbanásakor az EU minden korlát nélkül beengedte határain az illegális bevándorlókat, amelynek hatására jelentősen megnőttek a társadalmi és politikai feszültségek az unióban, ráadásul a terrorcselekmények és a különböző erőszakos bűncselekmények száma is megnőtt számos tagállamban.

Jean-Claude Juncker korábbi bizottsági elnök még a legutóbbi időszakban is azt a bevándorláspárti álláspontot képviselte, amelyet az európai választópolgárok többsége elutasít. Ezáltal az Európai Bizottság elszakadt az európai emberektől és konfliktusba került számos tagállammal, míg a kötelező betelepítési kvóta erőltetésével kiélezte az ellentéteket a tagállamok között.

Az új bizottsági vezetés hiába mozdult el kedvező irányba és szavak szintjén támogatja a szigorú határvédelmet, amíg olyan meghatározó állam, mint Olaszország vagy Németország nem változtat gyökeresen a politikáján, nincsen esély arra, hogy egységes európai megoldás keretében meg lehessen állítani ezt a folyamatot. Ebből fakadóan továbbra is kiemelt szerepe lesz az olyan nemzeti megoldásoknak, mint például a magyar határvédelem és jogi határzár, amelynek köszönhetően Magyarország irányából egyetlen illegális migráns sem juthat be az Európai Unió területére – írja az elemzés.

2020: koronavírus-járvány

A nemzetállamok szerepe tovább erősödhet a koronavírus-járvány hatására, hiszen ez már a sokadik olyan krízishelyzet az elmúlt évekből, amikor az Európai Unió helyett a nemzetállamok tudnak hatékony és gyors válaszokat adni. Az unió hosszú ideig lényegében csak szemlélte az eseményeket, a különböző szigorításokról, döntésekről az egyes tagállamok hoztak döntéseket.

Jól mutatja a brüsszeli intézményrendszer bénultságát, hogy miközben több uniós tagállam a WHO figyelmeztetése nyomán már rég elkezdett készülni a járványra, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) sokáig bagatellizálta a koronavírus-járvány várható hatásait, hozzájárulva a fertőzés elterjedéséhez Európában. Még az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is úgy nyilatkozott, hogy amikor a járvány berobbant Olaszországban, Brüsszel „káros magatartást” folytatott. Az Európai Bizottság csak április közepén dolgozott ki a járvány kapcsán egy iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot, amelyben olyan javaslatokat fogalmaztak meg a tagállamok számára, amelyeket egyébként azok már régóta alkalmaztak a gyakorlatban.

A tagállamok eltérő helyzete miatt gazdaságpolitikai téren sem sikeres az unió mostani válságkezelése, hiszen miközben a tagállamok többsége már hetekkel ezelőtt döntött a különféle gazdaságélénkítő csomagok bevezetéséről, addig az Európai Unióban továbbra sincsen egységes megállapodás az ilyen intézkedések bevezetéséről, ráadásul a következő hét éves költségvetési ciklus kapcsán sem történt érdemi előrelépés.

Az unió döntéshozóinak hibás lépései és késlekedése tovább rombolják az uniós intézményekbe vetett, az Eurostat adatai szerint trendszerűen már így is folyamatosan csökkenő társadalmi bizalmat. A járvány által leginkább érintett Olaszországban ez egyértelműen érezhető, a La Repubblica által áprilisban készíttetett közvélemény-kutatásban például a megkérdezettek mintegy 70 százaléka (49 százalék kissé, míg 21 százalék egyáltalán nem) nyilatkozott úgy, hogy nem bízik az Európai Unióban – áll a XXI. Század Intézet összefoglalójában.