Abij Ahmedet tavaly választották meg Etiópia miniszterelnökének egy három éven keresztül húzódó, halálos áldozatoktól sem mentes tüntetéssorozatot követően.

Etiópiát 1991 óta az Etióp Népi Forradalmi Demokratikus Front (EPRDF) irányította, amely pártszövetség körül 2015-re fogyott el a levegő. A részben etikai alapon zajló demonstrációkat eleinte próbálták még különféle intézkedésekkel kezelni, azonban 2018 tavaszára egyértelművé vált, hogy kell valamilyen váltás az ország irányításában – ismertette az InfoRádiónak Marsai Viktort, a Migrációkutató Intézet munkatársa.

Bár Abij Ahmed Ali szintén az EPRDF jött, azonban ő a reformista és új generáció képviselőjeként lett miniszterelnök, és

azonnal ambiciózus reformokba kezdett, mind az országban, mind pedig az ország körüli, az Afrika szarva régióban.

Legalizált számos betiltott pártot, terrorista szerveznek deklarált ellenzéki csoportokat. Gazdasági nyitást hirdetett meg az országban, elsősorban privatizációkon keresztül. Illetve komolyan átalakította a térségnek a külpolitikai viszonyait: az évtizedek óta húzódó etiópiai–eritreai konfliktus végére pontot tettek egy békeszerződéssel – sorolta Marsai Viktor.

Abij rendkívül gyorsan, gyakorlatilag az első száz napjában megvalósította a programpontjait. Nagyon sok olyan témát emelt be, ami közszájon forgott Etiópiában, azonban a régi gárda képviselői nem akartak, vagy nem tudtak meghallani. A személyes varázsa pedig épp oly fontos szerepet játszott sikerében, mint az agilitása, vélekedett a Migrációkutató Intézet munkatársa.

Egy rendkívül instabil régióba hozott politikai változást:

az etiópiai–eritreai konfliktuson túl Szomáliával kapcsolatban is a stabilitás irányába mozdultak el az események, ahogyan hatással volt Dzsibutire és a senki által elismert Szomáliföldre is, amik mind-mind pozitívan befolyásolják a régió biztonsági helyzetét.

Természetesen sok kritika is érte Abij Ahmedet, azt azonban fontos szem előtt tartani, hogy honnan hová jutott el a rendszer általa – jegyezte meg a szakértő. Hogyha valaki két évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy a 2000 óta húzódó konfliktust követően Etiópia és Eritrea között fél évben belül megbékélésre kerül sor, akkor valószínűleg mindenki furcsa szemeket meresztett volna, de ugyanez igaz az ellenzéki csoportokkal való megbékéléssel kapcsolatban is – matatott rá Marsai Viktort, aki szerint nem az a kérdés, hogy miért kapott Nobel-békedíjat, hanem, hogy

miért csak idén és nem már tavaly?

Vagyis Etiópiában valóban nagyon komoly politikai eredményeket lehet fölmutatni, mindamellett persze nagyon sok probléma is maradt, hiszen az etnikai feszültségek kikerültek a palackból, amit meglehetősen nehéz már utólag kezelni, fogalmazott a szakértő. És talán ez is tekinthető Abij Ahmed tevékenységében a leggyengébb láncszemnek, amire egyelőre ő sem találja a gyógyírt. (A 110 milliós országban közel hárommillió belső menekült van az etnikai összecsapások hatására.)

Azonban nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy nagyon nagyok, mondhatni irreálisak voltak az Abij személyiségével kapcsolatban az elvárások, tudniillik egy olyan számos strukturális kihívással küzdő ország esetében, mint Etiópia,

nem lehet hónapok alatt alapvetően átalakítani a társadalmat

– emelte ki Marsai Viktor, aki úgy gondolja, hogy amit meg lehetett tenni az elmúlt másfél évben, annak zömét Abij Ahmed megtette, a strukturális reformok eredményei pedig nyilvánvalóan később fognak jelentkezni. Nagy kérdés lesz, hogy az Etióp lakosság ezt megvárja-e és, hogy szembenéz-e azokkal a realitásokkal, hogy például egy gazdasági transzformációnak, hogyha lesz folytatása, akkor az eredmények tapasztalása nem néhány hónapnak a lefutása, tette hozzá.