Néhány muszlim országban, például a szunnita többségű Marokkóban vagy a síita országokban, egyebek mellett Iránban egy nappal később veszi kezdetét az iszlám vallás egyik legfontosabb parancsolatának számító böjti hónap.
A ramadán idejére az iszlám mintegy 1,6 milliárd követőjének - a Föld népességének 23 százaléka - napkeltétől napnyugtáig tartózkodnia kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, fürdéstől, zenehallgatástól, házasélettől és a test egyéb örömeitől.
A böjt elsődleges célja, hogy a muszlimok az elmélkedésnek és imának szenteljék magukat a július ötödikéig tartó időszak alatt, növekedjék türelmük és akaraterejük, s bizonyíthassák Allah előtt, hogy lelkük erősebb testüknél, képesek legyőzni testi vágyaikat.
A rangra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül mindenkire érvényes szabály a vallási közösség tagjainak egyenlőségét is kiemeli, a gazdagoknak is legalább egy időre át kell élniük a szegények mindennapjait.
Ramadán idején a hívek igyekeznek napfelkelte előtt felkelni és enni, az élet pedig az éj leszállta után élénkül meg újra a településeken: kezdetét veszi az iftár, a lakoma, amelyet legtöbben családi körben költenek el.
A muszlim többségű országok között óriási különbségek vannak annak kapcsán, mennyire szigorú társadalmi elvárások övezik a ramadánt és a hozzá kapcsolódó szokások betartását. A legnépesebb muzulmán országban, Indonéziában, ahol a legtöbben az iszlám mérsékelt változatát gyakorolják, megengedőbben értelmezik a böjti időszakot. Hasonló a helyzet Tunéziában is, ahol nem tiltja törvény azt, ha valaki ramadán idején nyilvános helyen ételt vagy italt vesz magához.
Az egyes országok anyagi vagy éppen politikai helyzete is nagyban befolyásolja a böjti időszak lefolyását. A gazdag Perzsa- (Arab) öböl menti országokban a ramadánt napnyugta után mértéktelenség és a luxus jellemzi, az éttermek egymással versengenek a minél pazarabb és drágább iftár-ajánlatokkal.
Ehhez képest a háború sújtotta országokban, például Szíriában, Líbiában, Irakban vagy Jemenben, ahol a megfelelő élelmiszer-ellátás a mindennapok egyik legégetőbb problémája, elhalványul a böjti időszak jelentősége, és ahogy az ostromlott szíriai Daraja városának egyik lakója fogalmaz, "a nem szűnő fegyverek zajával" ünneplik a ramadánt.