Franciaország nem az Egyesült Államok, itt az emberek nem teszik ki kertjükbe vagy a házukra spontán módon a nemzeti lobogót és a nagy nemzeti ünnepeken kokárdát sem viselnek. Eme "visszafogottság" fő oka az elmúlt évtizedek bal- és szélsőbaloldali politikai diskurzusával magyarázható, amely "hatásosan" megbélyegezte, szélsőjobboldalinak minősítette a patrióta, a nemzeti szimbólumokhoz ragaszkodó franciákat.

A november 13-i terrortámadások ennek a gúzsba kötöttségnek vetettek véget, ráadásul oly módon, hogy a nemzeti lobogók használatára maga a szocialista államfő szólította fel honfitársait.

Hasonló javaslatra volt ugyan már precedens, 2007-ben Francois Hollande volt élettársa, az elnöki posztért induló Segolene Royal tett ilyen jellegű indítványt, de akkor a politikusasszonyt a szélsőbal, azaz a kommunisták, trockisták, maoisták, illetve a számos egykori kommunista politikus által megszállt zöldpárt képviselői hevesen bírálták, és az ötlet végül nem valósult meg.

A mostani felhívás kapcsán a kritikák sokkal halkabbak, a november 13-án meggyilkolt 130 áldozatra Napóleon sírjánál, az Invalidusok épületegyüttes udvarán emlékezik a politikai vezetés Francois Hollande államfő részvételével. Egy olyan helyszínen egyébként, ahol eddig kizárólag a hősökként elesett katonáknak nyújtottak állami tiszteletadást.

A ceremóniát némiképp beárnyékolja az a tény, hogy néhány, a Bataclan koncertteremben hozzátartozóját elveszített család bejelentette: bojkottálni fogják az eseményeket. Egy a testvérét sirató fiatal nő azzal indokolta ezzel kapcsolatos döntését, hogy szerinte a Charlie Hebdo című hetilapnál elkövetett merényletek óta a hatóságok semmit sem tettek az újabb tragédiák megelőzéséért.

Szerinte érthetetlen, hogy a koncerteremben olyan ember gyilkolhatott, akit a francia bíróság nyolcszor ítélt el különböző bűncselekmények miatt, de egy napot sem töltött börtönben, és azt is felháborítónak tartja, hogy a Saint-Denis-ben rejtőzködő, majd a különleges egységek által megölt terroristáknak egy olyan ember adott szállást, akit 2008-ban gyilkosság miatt elítéltek, de 2013-ban már ki is szabadult a börtönből.

A fenti vádak a francia igazságszolgáltatás még ezután megvitatandó működési problémáira világítanak rá, amelyek kapcsán amúgy a rendőrök már évek óta kongatják a vészharangot, túlzott engedékenységgel vádolva a bíróságok egy jelentős részét. Nem kizárt, hogy a gyászhangulat oldódását követően Francois Hollande kénytelen lesz meneszteni a szélsőbaloldali kötődésű, a bűnelkövetők iránt túlzott megértést tanúsító igazságügyminiszterét.

Egyelőre azonban mindenki a megemlékezésre és a nemzeti összefogásra koncentrál, amire a jelek szerint a franciáknak nagy szükségük van. Ezt az igényt talán a nemzeti színű lobogók iránti kereslet fejezi ki a legjobban: kereskedők és gyártók szerint azok eladása az elmúlt napokban megtízszereződött, és számos településen már csütörtökön, egy nappal a nemzeti megemlékezés előtt hiánycikknek számított.