A legjelentősebb politikai következmény az, hogy az október 30-án meghozott kormányhatározattal végérvényesen és maradéktalanul kikerült a kollektív bűnösség elve a szerbiai jogrendből - húzta alá Pásztor. Hozzátette: ez egy olyan folyamatnak a vége, amelynek korábbi állomása a tavaly nyáron elfogadott parlamenti nyilatkozat volt, amellyel a szerbiai képviselőház elítélte az 1944-1945-ös magyarellenes atrocitásokat, majd ennek folytatásaként Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök Csúrogon koszorúzott azon a két emlékhelyen, amelyet a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzett magyar és szerb áldozatok emlékére állítottak fel. A politikus emlékeztetett arra is, hogy a szerb emlékhelyet a magyar állam, a magyar emlékművet pedig a szerb állam pénzéből emelték.

A második világháborúban a Vajdaságban, mintegy válaszként az 1942-es "hideg napokra" a szerb partizánok 1944 októbere és 1945 februárja között megtorlóakciókat szerveztek a többségében magyarok lakta településeken. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt. A három település lakóit 1945 elején háborús bűnösöknek nyilvánították, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték.

A rehabilitációról szóló 2011-es törvény értelmében az áldozatok hozzátartozói vagy a túlélők benyújthattak, és a mai napig benyújthatnak rehabilitációs kérelmet - magyarázta Pásztor Bálint kedden. Az említett törvény a rehabilitáció két formáját különbözteti meg: a törvény erejénél fogva történő rehabilitációt és a bírósági rehabilitációt. Mindkettőt bíróság végzi. A törvény erejénél fogva történő rehabilitációt alkalmazzák abban az esetben, amikor a nemzeti hovatartozás miatt a kollektív bűnösség elvét alkalmazva fosztották meg életüktől vagy más alapvető emberi joguktól az érintetteket - részletezte a jogi végzettséggel rendelkező politikus. Ilyenkor gyorsabb, egyszerűbb a rehabilitációs eljárás - tette hozzá.

Rávilágított arra is, hogy az utóbbi három évben számos csúrogi, mozsori és zsablyai magyart rehabilitáltak, és maga a rehabilitációs eljárás megindítása jelentette a feltételét annak, hogy az érintettek vagyon-visszaszármaztatási kérelmet nyújthassanak be.

"Nem igaz, hogy a lassú rehabilitációs folyamat azt eredményezhette, hogy már nem adhatták be a vagyon-visszaszármaztatási kérelmet, hiszen annak beadása nem feltételezi a sikeresen lezárult rehabilitációs eljárást" - húzta alá, utalva azokra a téves információkra, amelyek az október 30-i kormányhatározat után a vajdasági és a magyarországi médiában is megjelentek. Hozzáfűzte: idén márciusban ugyan lejárt a vagyon-visszaszármaztatási kérelmek benyújtásának a határideje, de ez nem jelentheti azt, hogy ezek az emberek elkéstek, és nem nyújthatják be a rehabilitációs kérelmeket. A múlt heti kormánydöntés viszont "kétségkívül azt fogja eredményezni, hogy ezeket az embereket gyorsabban, egyszerűbben fogják rehabilitálni, tehát a folyamatban lévő ügyeket fel fogja gyorsítani, és gördülékenyebbé fogja tenni", mert az ügyvédeknek ezt a kormánydöntést csatolniuk kell a kérelemhez. Pásztor elmondta azt is, hogy aki eddig nem indította el a rehabilitációs eljárást, az továbbra is megteheti, "de nem azért, mert most megvan ez a kormányhatározat - hiszen ezt eddig is megtehette -, hanem azért, mert a rehabilitációra vonatkozó kérelembenyújtási határidő még nem járt le".

Pásztor fontosnak tartotta továbbá azt is kiemelni, hogy magyarellenes atrocitásokra 1944-1945-ben nemcsak a Vajdaságban került sor, hanem Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján is. Mint fogalmazott: "nagyon szurkolunk azért, hogy a bukaresti, a pozsonyi vagy a kijevi parlamentben is olyan nyilatkozatot hozzanak az ottani képviselők, amellyel elítélik az ottani magyarirtást, vagy pedig a bukaresti, pozsonyi vagy kijevi kormány megnyilatkozzon ezekben az ügyekben, esetleg eltörölje a Benes-dekrétumokat Szlovákia esetében".

Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök vasárnap Szabadkán, az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen jelentette be, hogy megszületett az a szerbiai rendelet, amely hét évtized után eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt.