Larissa Elwin elnöklő bíró az ítélet indoklásában felhívta a figyelmet arra, hogy a több mint 300 áldozatot 1995. július 13-án a Dutchbat holland békefenntartó zászlóalj potocari bázisáról hurcolták el boszniai szerb katonák. A békefenntartóknak nem kellett volna hagyniuk, hogy elvigyék őket, számolniuk kellett volna azzal, hogy népirtás áldozataivá válhatnak.

"Nagy bizonyossággal elmondható, hogy amennyiben a Dutchbat hagyta volna, hogy ottmaradjanak, ezek az emberek életben maradtak volna" - mondta Larissa Elwin ismertetve a 89 oldalas nem jogerős ítéletet. Elwin szerint a Dutchbat törvénytelenül járt el, együttműködött a szerb katonákkal, akik elhurcolták a bázisról az áldozatokat.

Ha jogerőssé válik az ítélet, a bíróság várhatóan megállapítja, hogy a holland államnak mekkora kártérítést kell fizetnie a felpereseknek, de erre valószínűleg még egy-két évet kell várni.

A holland államot a Srebrenica mellett és Zepában kivégzett áldozatok édesanyjait tömörítő szervezet perelte be mind a nyolcezer srebrenicai áldozat haláláért kérve elégtételt. A Ratko Mladic boszniai szerb hadseregparancsnok katonái által, elvileg a holland ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló városban véghezvitt vérengzés volt a II. világháború óta elkövetett legsúlyosabb bűntény, amelyet a hágai Nemzetközi Törvényszék által több ítéletben is népirtásnak minősített.

Semir Guzin, a szervezetet képviselő ügyvédcsoport egyik jogásza az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott, hogy a bíróság csak részben adott igazat a vád képviselőinek. Mint kifejtette a Klix.ba boszniai hírportálnak: a törvényszék három kategóriába sorolta az áldozatokat, és csak az egyik áldozatcsoport esetében állapította meg a holland állam felelősségét: mintegy 300-500 bosnyák férfi ügyében, akik a Srebrenica melletti Potocariban létesített hollandiai ENSZ-támaszponton belül tartózkodtak. Nem mondta ki Hollandia felelősségét a többiek esetében, akik a bázis környékén voltak, vagy akik Srebrenicából a környékbeli erdőkbe menekültek Ratko Mladic fegyveresei elől.

Az áldozatokat képviselő jogászcsoport tagjai a hágai bíróság épületéből kijövet ugyanakkor "történelmi igazságtételről" beszéltek, amely az első lépés a srebrenicai teljes igazságtétel felé. Guzin szerint néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt az, hogy ilyen ítélet hozzon egy holland bíróság saját állama ellen.

"Folytatni fogjuk a harcot, panaszt emelünk az ítéletben szereplő megállapítások egy része ellen" - mondta Guzin. Hozzátette: nem az a fontos, hogy hány áldozat esetében született elmarasztaló ítélet, hanem az, hogy polgári jogi értelemben megállapították Hollandia felelősségét.

Munira Subasic, a srebrenicai és zepai édesanyákat képviselő szervezet elnöke a Dnevni Avaz című szarajevói lapnap nyilatkozva elégedetlenségének adott hangot az ítélet miatt. Leszögezte, hogy folytatni fogják a pereskedést, hogy a bíróság mind a nyolcezer áldozat esetében megállapítsa Hollandia felelősségét, és ha kell, a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnak.

A holland kormánynak mindig az volt az álláspontja, hogy az ország békefenntartóinak az ENSZ nem biztosított elegendő védelmet és eszközt ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni a körzetet támadó szerb erők ellen. A kabinet azt hangoztatta, hogy a boszniai szerbeken kell számon kérni a mészárlást, a kéksisakosok tevékenységéért pedig az ENSZ-nek kell vállalnia a felelősséget.