A korábban Lengyelországhoz tartozó - ma Fehéroroszország területén található - Wotozynban (Wiszniawa) 1923. augusztus 2-án született Peresz 11 éves korában vándorolt ki családjával Palesztinába. Fiatalon, 25 évesen lépett a politika színpadára a zsidó állam alapító atyjának, David Ben Gurionnak köszönhetően, akivel stoppolás közben ismerkedett meg.

A Munkapárt történelmi alakja annak a generációnak az utolsó képviselője, amely tevékenyen részt vett Izrael létrejöttében és politikusi pályafutása alatt mindvégig rendkívüli állhatatosságról tett tanúbizonyságot. Kétszer volt kormányfő és mindenféle minisztériumot - legyen szó a külügyi, védelmi vagy pénzügyi tárcáról - vezetett már. Az is igaz, hogy mindeközben rekordszámú választási vereséget szenvedett el: kudarcot vallott az 1977-es, 1981-es, 1984-es, 1988-as és 1996-os parlamenti voksoláson is. Bár ennélfogva az "örök vesztes" jelző is ráragadt, az "örök harcos" utalás hasonlóképp helytálló, mivel minden egyes "kiütés" után talpra állt.

Ugyanezzel a szívóssággal jellemezhető egészségi állapota is. Egyszer elárulta, mi a titka a hosszú életnek: mindennap tornázz, keveset egyél és naponta igyál meg egy-két pohár jó bort! "Mindenki háromszor eszik egy nap. Az ember háromszor eszik és elhízik. De ha háromszor olvas egy nap, akkor bölcs lesz, és hát jobb bölcsnek lenni, mint kövérnek" - fogalmazott az izraeli államfő egy, az AFP francia hírügynökségnek adott interjújában, amelyben azt is elmondta, hogy 4-5 óránál többet nem alszik egy nap.

A politikus mindenesetre fitt, ahogy azt most vasárnap, vatikáni látogatása alkalmával is látni lehetett. Peresz Ferenc pápával és Mahmúd Abbász palesztin elnökkel, "régi békepartnerével" közösen imádkozott az izraeli-palesztin békéért. "A mi hatalmunkban van, hogy békét hozzunk gyermekeinknek" - hangsúlyozta nemrég.

A 2007-ben Izrael 9. államfőjének megválasztott Peresz, aki akkor már az Ariel Saron által alapított Kadima párt tagja volt, a béke előmozdítására használta fel ezt a nagyrészt ceremoniális tisztséget, olyannyira, hogy gyakran Benjámin Netanjahu kormányfő egyetlen ellenlábasaként tűnt fel.

Simon Peresz azonban nem volt mindig a béke embere. Kezdetben a Munkapárt keményvonalasabbjai, "héjái" közé tartozott, aki az 1970-es években védelmi miniszterként kezességet vállalt az első zsidó telepekért a megszállt Ciszjordániában. Kormányfő és védelmi miniszter volt akkor, amikor az izraeli hadsereg 1996 áprilisban légicsapást mért a libanoni Kána településére, 106 civil halálát okozva. Izrael Peresznek köszönheti a hatalmas fegyver- és repülőgépiparát is, valamint a Franciaországgal folyó katonai együttműködésnek az 1950-es években való megalapozásáért az izraeli nukleáris program atyjának is tartják.

Azután kezdték "galambként" emlegetni, hogy külügyminiszterként részt vett a palesztin-izraeli békefolyamat alapvető kereteit a mai napig meghatározó 1993-es oslói egyezmény tető alá hozásában. A közel-keleti békefolyamat érdekében kifejtett tevékenységéért 1994-ben Jichák Rabin akkori izraeli kormányfővel és Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjével megosztva Nobel-békedíjat kapott.

Nahum Barnéa izraeli újságíró nemrég nosztalgikus éllel írt arról, milyen jelentős elnök is Simon Peresz. Barnéa ezt egyrészt Peresznek a világ összes fővárosában elfoglalt különleges státusával magyarázta, másrészt azzal, hogy tevékenységével - a nemi erőszakért elítélt és bebörtönzött elődje, Móse Kacav után - sikerült helyreállítania az államfői poszt méltóságát.