A városközpontban álló és a második világháború alatt szinte teljesen lerombolt tér, amely az 1805-ben Berlinbe látogató I. Sándor cárról kapta nevét, az NDK-s időkben a szocialista építészet stílusában épült újjá.

Központi épülete a tévétorony, ahonnan az egész város panorámája megcsodálható. Az "Alexet" a Német Demokratikus Köztársaságban nagy tömegrendezvényekre tervezték. Innen indul a Karl Marx Allee, az ország legnagyobb sugárútja, amelyen évente díszszemlét tartott a kommunista hadsereg.

"A kapitalista városoktól eltérően az Alexanderplatz nem dologtalan gazdagok játszótere, hanem a dolgozók szabadidejét szolgálja" - magyarázta a munkákat az 1970-es években felügyelő Joachim Nächter építész.

A Berlin közlekedési csomópontjaként az "Alex" elég rosszhírű hely, az NDK romjain szerveződő bandák találkahelye lett. Röviddel a berlini fal leomlása előtt jelentek meg az első neonvilágítások.

Nappal sétálók és turisták gyülekeznek az 1969-ben felállított Világóránál, amelyen több nagyváros nevét tartalmazó térkép látható. Az 1997-es felújítás során pontosították is a térképet: így Leningrádot Szentpétervár váltotta fel, és húsz újabb város - közöttük Jeruzsálem és Tel-Aviv - neve is felkerült, Izraelt a múltban ugyanis "a marxizmus-leninizmus ellenségének" tekintették.

A világóra közelében áll a "Népek barátságának kútja". Más, a kommunista időszakban emelt épületek, így a Sajtóház, a keletnémet utazási irodának és az Interflug légitársaság irodáinak helyt adó Utazások Háza, valamint a Tanárok Háza fennmarad a jövőben is. Az Egészség Házának sorsa azonban, ahol 1948 óta az egész városnegyed lakóit ellátó rendelőintézet működött, bizonytalan. Az intézménynek a város keleti szélére való kiköltöztetésére vonatkozó, a szociális teherviselés és a modern önzés közötti harc jelképévé váló terveket számos tiltakozás után részben befagyasztották, annál is inkább, mert az itt ellátott mintegy 100 ezer páciens 90 százaléka mozgáskorlátozott.

A romok helyén épül fel várhatóan 2017-től az amerikai-kanadai építész, Frank Gehry tervei szerint Németország legnagyobb lakó toronyháza. A 150 méter magas, négylevelű lóhere formájú, 39 emeletes épület alsó részén szálloda, a felső szinteken pedig 300 luxuslakás kap helyet.

Az 1989-ben az építészet Nobel-díjának számító Priztker-díjjal Gehry tervezte a spanyolországi Bilbaóban álló Guggenheim Múzeumot. A berlini építkezés költségét - 200-250 millió eurót (61-77 milliárd forint) a Hines amerikai befektetési cég finanszírozza.

A térnek a fal 1989-es leomlása után kezdeményezett átépítési terve jóval nagyobb szabású volt: 1993-ban Hans Kollhoff berlini építés tíz, 150 méter magas építésére nyújtott be tervet. Befektetők híján azonban Kollhoff tervét felfüggesztették. Gehry tervének konkretizálódásával azonban visszatérni látszik a remény. "Úgy vélem, az Alexanderplatz ismét vonzó lesz, irodaházak építését tekintve is" - mondta egy interjúban.

A Berliner Zeitung című fővárosi lap felmérése szerint az olvasók 61 százaléka támogatta más felhőkarcolók építését is a téren, 74 százalékuk be is vallotta: jelenlegi állapotában nem tetszik neki az "Alex".