A repülő 227 utasa közül 154-en kínaiak voltak, a járat Kuala Lumpurból Pekingbe tartott. A rokonok 17 napja őrlődtek kétségek között. Közülük félszázan egy pekingi szállodában összegyűlve várták hétfőn is a híreket a repülő utáni kutatásról. Az eddigi legbiztosabb információt azután malajziai miniszterelnöke közölte: a műholdas adatok egy új, eddig példátlan módszerrel történt elemzése azt mutatta, hogy a repülőgép az Indiai-óceánba csapódott Ausztráliától nyugatra olyan helyen, amelynek közelében nincs leszállásra szóba jöhető szárazföld, így "minden józan számítás szerint" már nincs remény túlélőkre.

A pekingi szállodában az érintett családtagok zömére hisztérikusan hatott a bejelentés. Egy idős férfit, majd egy középkorú asszonyt hordágyon vittek el a mentők. Akadt, aki dührohamot kapott a sajtó munkatársai miatt. Egy férfi belerúgott egy tévétársaság operatőrébe azt üvöltve, hogy agyonveri, ha nem hagyja abba a filmezést. A biztonsági őröknek kellett közbelépniük.

Mindazonáltal volt, aki higgadtan viselte a gyászhírt.

"Elfogadjuk a tragédiát. Ilyen a sors" - mondta Selamat Omar, akiknek 29 éves, repülőmérnök fia utazott a járaton.

Bár a műholdadatok új elemzése nagy valószínűséggel választ ad arra, hogy hol járt szerencsétlenül a repülő, továbbra is megválaszolatlan, hogy miért. Malajzia miniszterelnöke, Najib Razak hétfő éjjeli sajtótájékoztatóján közölte, hogy kedden újabb részletekkel szolgál, de ezek vélhetően nem sorsdöntőek.

Közben tovább folyik a kutatás a gép roncsa után, ellenőriznek több olyan tárgyat, amely akár a repülő darabja is lehet. Mivel a korábban roncsnak vélt objektumok mindegyike vaklármának bizonyult, nagyobb reményt ad kézzelfogható eredményre Chris Budde, az Egyesült Államok flottatisztje bejelentése. Budde közölte, hogy a térségbe irányítják az amerikai haditengerészetnek azt a berendezését, amely képes megtalálni a tenger mélyén is a repülőgépek fekete dobozát.

Ez a műszer hatezer méter mélyről érkező jeleket is képes fogni, ugyanakkor csak lassan lehet vele haladni a felszínen a pontosság végett. Kérdéses, hogy elég lesz-e a kutatáshoz a jeladó energiatápja adta idő, mivel az átlagosan 30 nap. Ha nem - brit szakértők szerint -, akár évekbe is beletelhet, míg meglelik a roncsot, de az sem kizárt, hogy sohasem találják meg.