A filmet, amely az 1944-45-ben Magyarországon szovjet katonák által megerőszakolt nőknek állít emléket, magyar nyelven, angol felirattal vetítették le az alkotók jelenlétében.

A vetítés után az érdeklődők beszélgetést folytattak Skrabski Fruzsina rendezővel, valamint Havelka Judit pszichotraumatológussal, aki egyebek közt az átélt trauma "kibeszélésének" a fontosságára hívta fel a figyelmet annak kapcsán, hogy az áldozatok évtizedeken át kénytelenek voltak hallgatni az őket ért szörnyűségekről.

Skrabski Fruzsina kitért arra, hogy a film bemutatása után rengeteg levelet kapott, és számos idős asszony nyílt meg előtte - olyanok is, akik előzőleg mereven elzárkóztak attól, hogy a filmben elmondják személyes történetüket.

A beszélgetés során a hallgatóság soraiból elhangzott olyan vélemény, hogy Magyarország kísérletet tehetne a még élő tettesek felkutatására és felelősségre vonására, de legalábbis Oroszország bocsánatkérésének a kieszközlésére.