A Forbes tudósítója néhány órával a halála előtt találkozott Borisz Berezovszkijjal. Az újságírásban létezik olyan gyakorlat, amikor a riporter "off the record" beszélget az interjúalannyal. Csakis abból a célból, hogy az illető háttérmagyarázatot adjon cselekedeteire, de közben nem készül interjú. Berezovszkij egyetlen újságíróval sem találkozott a Roman Abramovics ellen beadott bírósági keresetét követő ítélet után. Megváltoztatta a telefonszámát, nem válaszolt a levelekre, nem adott interjút. Egészen péntek estig, a halála előtti napon.

A beszélgetésünknek nem lett volna szabad interjú formájában napvilágra kerülnie, erre ígéretet tettem Borisz Berezovszkijnak. Az életben lévőnek. Még tegnap, amikor találkoztunk. Mostanra a helyzet megváltozott, kötelességemnek érzem, hogy beszámoljak a találkozóról, amely élete egyik legutolsó beszélgetése volt.

Egy nappal korábban kellett volna találkoznunk, de Berezovszkij felhívott, elnézést kért, és azt mondta, hogy lebetegedett. Elkapott valami nátha - mondta alig hallható hangon. De már másnap napközben újra hívott, és javasolta, hogy beszéljünk, és felajánlotta, hogy beutazik.

A Four Seasons szálloda éttermében nagy volt a zaj. Zongoraszó hallatszott. Mellettünk arab vállalkozók tárgyaltak.

- Hogy érzi magát? - kérdeztem Berezovszkijt, hogy valahogy belefogjak a beszélgetésbe. - Köszönöm, jól. Hogyhogy érdekli? - kérdezett vissza kissé idegesen. Nem volt kiöltözve, viseltes esőkabát, sietősen megkötött sál, zakó volt rajta. Gyanakvóan nézett rám.

Fontos volt neki, hogy mindenfajta hangrögzítő eszközt kikapcsoljak, hogy csak egyszerűen beszélgessünk, és ne interjút készítsek. Próbáltam volna üzletről beszélni vele, de gyorsan rájöttem, az üzlet már régóta nem érdekli Berezovszkijt.

- Nem én vittem az üzleti ügyeket. Amikor befolytak a pénzek az ORT-ből (orosz TV-ből - a szerk.) és a Szibnyeftyből, ezeket átadtam Badrinak (Badri Patarkacisvili - Forbes) akire teljes mértékben rábíztam a saját pénzügyeim intézését. A politikai projektekre csak annyit vettem fel, amennyire szükségem volt. Minden mással ő foglalkozott.

- Vagyis Badri gyakorlatilag átverte önt?

- Mindig is rossz emberismerő voltam, rosszul ítéltem meg az emberek értékeit. Mindig nagyra tartottam az eszüket, bátorságukat, de melléfogtam Badri esetében is.

- De hiszen ő az ön egyik legközelebbi barátja...

- Mind a mai napig barátként tekintek rá, de sem Abramovics (Roman Abramovics - Forbes), sem Badri kapcsán nem törődtem azzal, hogy írásban is rögzítsük a megállapodásainkat.

- És mi a helyzet az üzleti szétválásukkal, amit még Badri halála előtt kezdeményezett?

- Azután, hogy megnőttek a politikai kockázatok, Badrival úgy határoztunk, hogy nyilvánosan bejelentjük a szétválásunkat és belefogunk az eljárásba. Ez védekezés volt az érdekeltségeink elleni támadásokkal szemben. Valójában sosem váltunk szét. Mi soha nem úgy viszonyultunk egymáshoz, mint valódi üzleti partnerek. Az üzleti partnereknek a rendkívüli esetekre is készülniük kellett volna.
Berezovszkij szünetet tartott, és halványan elmosolyodott.

- Nem számítottam rá, hogy Badri korábban hal meg, mint én.

- Hiányzik önnek Oroszország?

- Visszatérni Oroszországba... Semmire sem vágyom jobban, mint hazatérni Oroszországba. Még amikor bűnvádi eljárást indítottak ellenem, akkor is vissza akartam térni Oroszországba. Még akkor is, amikor büntetőeljárás folyt ellenem! Csak Jelena Bonner tanácsára maradtam /Angliában - a szerk./. A lényeg, hogy alábecsültem, mennyire drága nekem Oroszország és hogy képtelen vagyok emigránsként élni.

Sokat változott az értékrendem, például saját magammal kapcsolatban is. Arra vonatkozóan, hogy mit is jelent Oroszország és mit jelent a Nyugat. Teljesen idealista módon képzeltem el a demokratikus Oroszország felépítését, és idealizáltam azt is, hogy mit jelent a demokrácia Európa közepén. Alulértékeltem Oroszország súlyát, és erősen túlértékeltem a Nyugatot. És mindez fokozatosan zajlott le. Megváltozott a véleményem Oroszország útjáról... Nem lett volna szabad elutaznom Oroszországból...

- Ha Oroszországban maradt volna, akkor most börtönben ülne. Ezt akarja?

- Most, hogy visszatekintek arra, miként éltem le ezeket az éveket Londonban...

Berezovszkij maga elé meredt, majd a mellkasára szorította remegő kezét, odafordult hozzám, és hosszan a szemembe nézett. Végül azt mondta:

- Erre a kérdésre most egyszerűen képtelen vagyok válaszolni... Hodorkovszkij... ő önmaga tudott maradni.

Ekkor Berezovszkij lenézett a lábára, egy gyors pillantást vetett rám, majd sebesen kezdett beszélni, mintegy magyarázkodva:

- Ez nem azt jelenti, hogy nem találom magamat. De én sokkal több változást és csalódást éltem át. Hodorkovszkij kevesebbet. Én... nem találom az értelmét.

- Az élet értelmét?

- Az élet értelmét. Nem akarok most politikával foglalkozni.

- És akkor mi a teendő?

Nem tudom, hogy mit csináljak. 67 éves vagyok. Fogalmam sincs, hogy ezek után mihez kezdjek.

Berezovszkij nagyon hosszan néz a szemembe.

Ezután Oroszország valaha volt leghatalmasabb üzletembere és politikusa arról beszél, hogy vissza akar térni a tudományhoz, és boldogan tenné mindezt Oroszországban, hiszen valamikor az orosz tudományos akadémia tagja volt. Azonban miután javaslom, hogy részletesen is beszélgessünk a tudományról, Berezovszkij egyértelműen nem ég a vágytól, hogy társalogjon velem minderről.

Valószínűleg ő maga sem hisz sem a hazatérésben, sem a tudományban. Megpróbálván jobb kedvre deríteni, azt ígérem, hogy legközelebb majd biztosan Moszkvában találkozunk... Illetve a tudományos akadémián. Mire Berezovszkij keserűen felnevet: - Jó kis helyesbítés.