Wenche Elizabeth Arntzen, az ítéletet kihirdető bíró közölte, hogy az egyhangúlag elfogadott döntés értelmében Breiviknek "preventív fogságban" kell töltenie büntetését, vagyis olyan fegyházba kell bevonulnia, ahol a társadalomra veszélyes elítéltek raboskodnak. A norvég törvények szerint az effajta ítéletek esetében a bűnözők tovább tarthatók börtönben, amennyiben a hatóságok úgy találják, hogy veszélyt jelentenek a társadalomra. Jogi szakértők nem zárják ki, hogy Breivik börtönben fogja leélni élete hátralevő részét.

Az ítélet szerint a vádlottnak 21 évet kell börtönben letöltenie, és 10 évnél korábban semmiképpen sem bocsátható szabadon.

Breivik sötét öltönyben érkezett a bíróságra, rövidre vágott szakállt viselt, és amikor a terembe lépett, szokásához híven karlendítéssel, ökölbe szorított kézzel "üdvözölte" a jelenlévőket. Szemlátomást elégedettséggel fogadta az ítéletet. Korábban azt hangoztatta, hogy számára a halálnál is rosszabb lenne, ha beszámíthatatlannak minősítenék. Előzőleg ügyvédjei azt mondták, hogy a börtönbüntetést elfogadják, de fellebbezni fognak, amennyiben a bíróság úgy rendelkezik, hogy elmegyógyintézetbe kell zárni Breiviket.

Az elítélt az Oslo peremén található Ila börtönben fog raboskodni, egy viszonylag tágas cellában, amelyhez egy kis "konditerem" tartozik, illetve egy számítógép és egy tévékészülék áll majd a rendelkezésére.

Breivik Norvégia második világháború utáni történetének legvéresebb tragédiáját okozta, amikor az oslói kormányzati negyedben és az Utoya szigetén működő ifjúsági táborban elkövetett merényleteiben 77 embert megölt, 319-et pedig megsebesített.

Oslo kormányzati negyedében 2011. július 22-én 15 óra 25 perckor robbant pokolgép. A robbanóanyagot Breivik egy fehér Volkswagenbe rejtette a Jens Stoltenberg miniszterelnök irodájának is helyet adó épület előtt.

A detonációnak 8 halottja és 209 - köztük 9 súlyos - sebesültje volt, a környező épületek megrongálódtak. A kormányfőnek nem esett baja, nem is tartózkodott irodájában a merénylet időpontjában.

A második támadás mintegy két órával később történt az Oslótól 40 kilométerre fekvő Utoya szigetén, a kormányzó Norvég Munkáspárt ifjúsági táborában. Breivik rendőrruhában érkezett oda, majd tüzet nyitott a táborozókra. A szigeten pánik tört ki, a fiatalok közül sokan halálfélelmükben a vízbe menekültek, a sebesültek halottnak tettették magukat, de a pisztollyal és puskával felfegyverkezett gyilkos így is célba vette és lemészárolta őket. A körülbelül egy órán át tartó vérengzésnek 69 halottja és 110 - köztük 55 súlyos - sebesültje volt. A rendőrök közlekedési nehézségek miatt a riasztás után egy órával értek a szigetre, ahol elfogták az ellenállást nem tanúsító tettest.

Az áprilisban kezdődött perben Breiviket terrorista tevékenységgel és 77 rendbeli, előre kitervelt szándékos emberöléssel vádolták meg. A vádlott az első bírósági meghallgatásán önvédelemre hivatkozva ártatlannak vallotta magát, de a per során beismerte a két támadást, amelyet könyörtelennek, de szükségesnek nevezett, s azt mondta, a muzulmán gyarmatosítástól akarta megvédeni a Nyugatot. A bírósági eljárás során részletekbe menően számolt be a tettéről, a pokolgép felrobbantásáról és az utoyai mészárlásról.

Az ügyészség úgy foglalt állást, hogy Breivik nem beszámítható, s azt javasolta, hogy zárják elmegyógyintézetbe a férfit. A június 22-i utolsó tárgyalási napon Breivik ügyvédje a bíróság előtt azt mondta, hogy "teljes egészében" osztja az ügyészség véleményét, miszerint Breivik szörnyű terrorista tettét szinte elképzelhetetlen kegyetlenséggel hajtotta végre, de hozzátette, formálisan felmentést kell kérnie, mert védence nem vallotta magát bűnösnek.

A túlélőket és az áldozatok hozzátartozóit, illetve az egész norvég társadalmat is megosztotta az ügy bírósági kezelése. Egy közvélemény-kutatás szerint a polgárok közel 70 százaléka úgy gondolta, hogy ilyen "bonyolult" bűncselekményt egy őrült egyedül nem tudna elkövetni, ezért Breiviknek felelnie kell tetteiért.

A norvég sajtó és az ellenzék az utóbbi időszakban egyre hangosabban követelte Jens Stoltenberg lemondását, mondván, hogy a miniszterelnöké a végső felelősség a hibáknak azért a sorozatáért, amelyet a rendőrség és más szervek elkövettek 2011. július 22-én. Az ügy legutóbbi fejleményeként augusztus 16-án lemondott Oeystein Maeland rendőrfőkapitány, miután a történteket vizsgáló független bizottság megállapította: a rendőrség részben vagy teljesen megakadályozhatta volna Breivik ámokfutását.