Vahidi szerint Washington az ilyen kijelentésekkel csak ürügyet keres arra, hogy ne kelljen leszerelnie saját, Európában állomásoztatott nukleáris arzenálját, s így továbbra is nyomás alatt tudja tartani Oroszországot.

A washingtoni kormányzat még szeptemberben úgy döntött, hogy a nagy hatótávolságú iráni rakéták elhárítására képes közép-európai rakétavédelmi rendszer kiépítése helyett inkább a rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelmet helyezi előtérbe.

Gates egy csütörtöki szenátusi meghallgatáson közölte: többek között azért vizsgálták felül korábbi rakétavédelmi elképzeléseiket, mert az újabb hírszerzési adatok alapján ráébredtek: "ha Irán támadást indítana Európa ellen, akkor nem pusztán egy-két, vagy néhány rakétáról lenne szó".

Az amerikai védelmi miniszter úgy véli, hogy a tengeri és szárazföldi bázisú elhárító rendszert 2020-ra működőképessé kell tenni, hogy meg tudják védeni az Egyesült Államok csapatait, támaszpontjait és szövetségeseit Európában. A több milliárdos befektetésre az amerikai hírszerzés szerint is szükség van, hiszen becsléseik alapján Irán egy éven belül elérheti az urándúsításnak azt a szintjét, amelynek segítségével 3-5 éven belül használható nukleáris fegyvert gyárthat.

Gates felhívta a szenátus figyelmét arra, hogy néhány év múlva már nemcsak Irán és Észak-Korea fenyegetheti a Nyugat biztonságát, hanem mások is, ha az iszlám köztársaság atomprogramját nem sikerült kordában tartani.

Iránnak jelenleg több tucat közepes hatótávolságú (azaz akár 2000 kilométerre lévő célokat is támadni képes) rakétája van, s aktívan dolgozik a további fejlesztéseken.

A londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) májusi jelentése szerint 2014 körül már rendelkezhet olyan képességekkel, hogy adott esetben rakétákat indíthasson Nyugat-Európa ellen, de még több mint egy évtizedre lesz szüksége ahhoz, hogy rakétáival elérhesse az Egyesült Államok területét.