Azt követően, hogy a hatalmas kampányt folytató, és főesélyesnek tartott Chicago megalázó módon vesztette el a 2016-os nyári olimpia rendezési jogát - ugyanis elsőként esett ki a négy legesélyesebb város között folyó versenyből -, az Egyesült Államokban beindult az Obama mellett és ellen működő PR-gépezet.

A Fehér Ház azzal próbálta tompítani a csapást, hogy azt sugallta: a korábban szkeptikus elnököt úgy kellett meggyőzni, és azért utazott Koppenhágába, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szavazására, mert azt tanácsolták neki, hogy személyes jelenléte eldöntheti a voksolást.

Az AP amerikai hírügynökség szerint a kudarc megerősítheti azokat a vélekedéseket, hogy Obama jobb szónok, mint üzletkötő, és inkább celeb, mint államférfi. Az elnök ellenfelei az út hallatán "verbális gimnasztikát" emlegettek. Felvetették azt is, Obama túlságosan el lehet telve magától - az elnök Koppenhágában a megválasztását övező chicagói eufóriát is beleszőtte beszédébe, igaz azt mondta: az ünneplés nem róla szólt.

A józanabb hangú bírálók azt a kérdést tették fel: mi is elsőszámú prioritás az elnök számára. Téma van bőven, például a gazdaság, az egészségügyi reform, a klímatörvény, az afganisztáni háború, vagy, amit a bírálók úgy tűnik nem értékelnek, az hogy Iránból sikerült valamiféle engedékenységet kibokszolni.

Richard Daley chicagói polgármester dühösen vágott vissza Obama nevében: ez nem az elnök személyes veresége, ahogy Madrid veresége sem volt személyes kudarc a spanyol királyi párnak, vagy Tokióé a japán miniszterelnöknek. Az ő esetükben maguk nem beszélnek kudarcról - dorgálta az amerikai médiát.

A londoni, majd brazil pályázaton dolgozó brit kommunikációs szakemberek közben azt mondták: Rio azért győzött, mert Lula brazil elnök nem csak egyetlen napra jelent meg a szavazáson, hanem előtte hónapokig energikusan kampányolt, politikai szövetségeket épített és tapasztalatgyűjtő útra utazott Pekingbe és Londonba.