A közel 9,5 millió szavazó üzenete alighanem az volt, hogy nem kér többet a Keresztényszociális Unió 1962 óta tartó egyeduralmából Bajorországban. A berlini koalícióban is résztvevő konzervatív párton ugyan már a választás előtti hetekben feszültséggel teli bizonytalanság lett úrrá, de arra aligha számítottak, hogy eddigi támogatóiknak a 17 százaléka elpártol tőlük.

Ebből a földrengésszerű szavazatveszteségből azonban nem legnagyobb ellenfele, a Szociáldemokrata Párt (SPD) húzott hasznot, hanem két polgári párt. A szabaddemokraták ugyanis 14 év után ismét bejutottak a müncheni törvényhozásba, a polgári kezdeményezéseivel kitűnt Szabad Választók Szövetsége pedig első alkalommal, de egyből 21 küldöttel képviseltetheti magát a 180 tagú tartományi parlamentben.

Noha az SPD helyi vezetője Franz Maget örömünnepnek minősítette a választás napját, és közölte, hogy készen áll koalíciós tárgyalások megkezdésére, aligha titkolhatta, hogy pártja még az öt évvel ezelőtti és már akkor is sovány eredményt sem tudta elérni, mert még a voksok 19 százalékát sem szerezte meg.

Míg az elmúlt öt esztendőben három párt képviseltette magát a bajor törvényhozásban, a jövőben öten osztoznak a mandátumokon.

Günter Beckstein tartományi miniszterelnök elismerte, hogy nem sikerült elérni a választási célokat, de hangoztatta, hogy a CSU készen áll a kormányzás megosztására, ezért már a héten megkezdi a koalíciós tárgyalásokat.

A vasárnapi szavazás kimenetele jelentősen befolyásolja majd a berlini politikai erőviszonyokat is. A kormányban résztvevő nagyobbik kereszténypárt főtitkára, Jürgen Pofalla úgy vélte, hogy a konzervatívok bajorországi veresége nem tesz jót a testvérpártnak sem.

A fejlemények elemzésekor a mainzi egyetem politológus professzora pedig úgy vélte, hogy a jövő évi országos választásra nézve is komoly intést jelent a szavazók fokozatos elpártolása a két korábbi tömegpárttól, a CDU-tól és a CSU-tól.