Az ünnepélyes aláírásra a francia elnöki hivatalban, az Elysée-palotában került sor. A vendéglátó politikus, akinek apja a 40-es években vándorolt ki Franciaországba, magyarul mondott köszönetet a ceremónia után. Ezt követően munkaebéden látta vendégül Gyurcsány Ferencet.

A magyar és a francia kormány által elfogadott stratégiai partnerség ötéves keretprogramot határoz meg, amelynek célja a közös érdekeket szolgáló politikák folytatása. A partnerség az 1991. szeptember 11-én Párizsban aláírt Egyetértési és Barátsági Szerződés folytatásaként a már létező együttműködési formákra támaszkodik, az érintett szereplők részvételével: a nemzeti intézmények, a közigazgatási szervek, a civil szféra, illetve a vállalatok és a helyi önkormányzatok bevonásával.

A magyar-francia partnerségi viszonyról szóló politikai nyilatkozat leszögezi: "a magyar és a francia népet évszázadok óta összekötő szoros kapcsolatok jegyében Magyarország és Franciaország közösen vállalnak elkötelezettséget egy egységes, szabad és demokratikus Európa érdekében. Az európai nemzetek kibővült családjának egyenjogú tagjaiként megerősítik egyetértésüket, és kifejezésre juttatják azon akaratukat, hogy egymással szolidaritást vállalva munkálkodnak népeik jólétéért és Európa szerepének megerősítéséért a világban".

Franciaország vissza kíván térni Kelet-Európába, és nem szeretné a térség országait Németországnak vagy a skandináv országoknak "átengedni". Párizs ezért az év második felében esedékes francia EU-elnökség prioritásaihoz minden létező támogatást megpróbál elnyerni ezekben az országokban. Ennek jegyében stratégiai partnerséget javasolt hét kelet-közép-európai országnak.

Míg az előző francia államfő diplomáciája inkább elhanyagolta a kelet-európai országokat - az iraki háború kapcsán például, 2003 februárjában, Jacques Chirac csípős hangon kioktatta a Washington mögött felsorakozó közép-európai NATO-tagállamokat -, az utód, Nicolas Sarkozy új stratégiát választott.