eur:
394.15
usd:
365.31
bux:
65384.6
2024. március 28. csütörtök Gedeon, Johanna
Horváth Péter, a testület újonnan megválasztott elnöke a Nemzeti Pedagógus Kar országos küldöttgyűlésén tartott sajtótájékoztatón a Földművelésügyi Minisztérium Darányi termében Budapesten 2016. június 25-én.
Nyitókép: MTI/Marjai János

Horváth Péter: felkészülünk, de nem számítunk arra, hogy akár több hónapos kiesés lehet az oktatásban

A helyzet fokozatosan romlani fog, és nagyon veszélyes helyzetet teremthet, mert csak úgy a semmiből nem fognak előbújni pedagógusok – mondta a tanárhiányról Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt az új járványügyi protokollról, a digitális oktatás okozta lemaradásokról és arról is, hogy lehet-e már mérleget vonni az új Nemzeti alaptantervről.

Megkezdődött a 2021-22-es tanév, mégpedig hagyományos jelenléti formában, hagyományos jelenléti oktatással, ráadásul nincs maszkviselési kötelezettség, nincs hőmérőzés az iskola bejáratánál. Ha jól tudom, akkor kaptak viszont az iskolák a tavalyi tanévkezdéshez hasonlatosan egy járványügyi protokollt. Mit tartalmaz ez?

Az iskolák óvatos bizakodással indították el a 2021-22-es tanévet. Egyelőre még nagyobb problémákról nem hallottam. Nálunk az iskolában Covid miatt egyelőre nem jelentettek betegséget, nincs ilyen hiányzónk. Az oltás az előző héten rendezetten ment, akik jelentkeztek rá, megkapták. A protokoll elsősorban arra vonatkozik, hogy érdemes biztonságos környezetet teremteni, de a korlátozások valóban megszűntek.

Azért a kézfertőtlenítés, a nagyobb odafigyelés a higiénés feltételekre, körülményekre az adott?

Így van, ez meg is fog maradni a Covid elmúltával is. A mosdók sokkal jobban felszereltek, papírtörölközők vannak a hagyományos helyett, rendelkezésre állnak a kézmosáshoz meg a fertőtlenítéshez az eszközök. A takarítás is ugyanolyan gondosságú, mint az előző időszakban.

A tanévkezdéshez időzítve zajlott egy oltási akció a 12 év feletti diákok számára. Elég sok feladat jutott az iskoláknak, illetve a tanári karnak.

Mindenki megpróbálta felvenni a kapcsolatot azokkal a szereplőkkel, akiknek az oltásban szerepük volt, így az iskolaorvosi hálózattal, a járási hivatalokkal, és az iskolák pedig a tanítványaikkal, illetve a 18 év alattiak esetében a szülőkkel. Hétfőn, az első oltási napon nálunk még csak bejárás volt, a doktornő, az asszisztensek, a védőnő megnézték, hogyan tudják leginkább megszervezni a dolgot. Megérkezett az oltóanyag, a hűtőkapacitás elegendő volt. Mi négy iskola diákjait oltottuk, összesen 160 diák vett részt, az egy elég tisztességes szám. A saját iskolámban a diákoknak 6-7 százaléka kérte az oltást, ami elsőre talán kevésnek látszódik, ugyanakkor megkérdeztük az osztályokat, hogy hány diák kapta ezt már meg, és többségében már kettőt is megkaptak. Például a 12. évfolyamon a diákok 90 százaléka oltott. A legkevesebb a 8. évfolyamosoknál, ahol a fele oltott a gyerekeknek.

A pedagógusok átoltottságáról egyébként mi a tapasztalat?

Május 10-én megkaphattuk többségében a második oltást is. A pedagógusok oltottsága 85-90 százalék körül van, ami szerintem egy nagyon jó arány. Nagyon bizakodó vagyok, és egyetértettem azzal, hogy olyan esetekben, amikor egy iskolában több megbetegedés van, akkor az iskolának kell kérni intézkedést, de központi bezárás lehetőség szerint ne legyen, próbáljunk csak akkor ehhez az eszközhöz nyúlni, ha valóban olyan sokan kerülnek kórházba, ami már megkívánja a központi döntést.

A mostani helyzet azért mindenképpen jobb és biztonságosabb, mint egy évvel ezelőtt.

Igen. Ilyenkor már tavaly az iskolákban is voltak megbetegedések, szeptemberben több osztályban is el kellett rendelni a Népegészségügyi Központnak a karanténhelyzetet. Egyértelmű, hogy az oltások sokat segítettek a helyzeten. Tényleg nagyon bízom abban, hogy a helyi eseteken kívül nem kell és különösen nem ilyen hosszan kell majd digitális munkarendben dolgoznia az iskoláknak, hiszen ez a pedagógusokra, a diákokra és természetesen a szülőkre is óriási terhet ró. Nemcsak a tananyagban nehezebb előrehaladni, nehezebb számon kérni azt, hogy mit tudnak, hanem a diákoknak, a gyerekeknek is nagyon hiányoznak azok a beszélgetések, azok a közösségi élmények, amelyeknek a tere az iskola.

Az előző tanév zárásakor Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár azt mondta, hogy jelenléti oktatásra készülnek, de azért mindenképpen mindenképpen szárazon kell tartani a puskaport. Megvan ez a szárazon tartott puskapor az iskolákban?

Kiszámítható és tervezhető tanévre csak azokban az intézményekben lehet számítani, ahol ezek az előkészületek megvoltak, ahol felkészültek azokra az esetekre is, amelyeket reméljük, hogy többségében el tudunk kerülni. Meg kell beszélni az első hetekben már a diákokkal azt, hogy amennyiben át kell térni ezekre a különleges módszerekre, akkor azt hogyan fogja megtenni az iskola. Mivel én arra tényleg nem számítok, hogy akár több hónapos kiesés lehet, ezekkel a technikákkal és módszerekkel szerintem azért át lehet hidalni az esetleges rövidebb olyan időszakokat, amikor át kell térni digitális munkarendre.

Az előző tanévben a középiskoláknál a tanév jó része, majdnem hat hónap novembertől egészen május közepéig online oktatás szerint zajlott. Az általános iskolai évfolyamoknál mindössze öt hét volt a digitális oktatás. Digitális tudásban, digitális képességekben is felhalmozódott tapasztalat és tudás?

Egyértelmű. Nagy tudásra tettek szert a pedagógusok ezalatt az időszak alatt. Mindenki láthatta, hogy a társadalom számíthat a pedagógusokra, természetesen eltérők az egyéni képességek, erőfeszítések, az egyes tantárgyaknak, az egyes évfolyamoknak a helyzete, de az, hogy mindenki megpróbált a saját erejéhez képest a lehető legtöbbet, a legjobbat kihozni ebből az egész helyzetből, az szerintem nagyon kevéssé vitatható.

Még a legjobb online módszerekkel megvalósuló digitális munkarend vagy digitális oktatás sem lehet azért olyan eredményes, mint a klasszikus, hagyományos jelenléti oktatás. Középiskolai évfolyamokon ez jól és hatékonyan működtethető, de különösen az általános iskola alsó évfolyamain azért jóval kevésbé. Nagy eltérések vannak az egyes évfolyamok, az egyes iskolatípusok között?

Bizony, itt különböző korosztályoknál különbözőképpen lehet csak eredményesnek lenni. A legkisebbek esetén, mikor még az olvasással, írással, számolással is problémák vannak és ezeknek a alapjait kell letenni, akkor az a tavalyelőtti három hónap nagyon komoly kiesés volt, ezért is örültem annak, hogy a tavalyi évben az első időszakban a legkisebbek iskolába járással teljesíthették a kötelezettségeiket, mert nagyon komoly hátrányt szenvedtek volna egyébként, ha nekik is fél évig otthon kell maradni. Arról nem beszélve, hogy nagyon felerősíti a különbségeket az, hogy kinek mennyit tudnak segíteni otthon. A nagyobbak, akik megkezdték a tanulmányaikat középiskolákban, szintén nagyon komoly vesztesei voltak ennek a hat hónapnak, hiszen azok az osztályközösségek, az első élmények az iskolával, pedagógusokkal, osztálytársakkal mindenképpen hiányoztak, nem volt, ami összekovácsolja az osztályt, és ezekre kell most nagyobb gondot fordítani. Ahol én talán a legtöbb pozitívumot láttam, azok az érettségiző osztályok, ahol a gyerekek nagyon erősen motiváltak voltak, nagyon sokan jelentkeztek emelt szintű érettségire. Persze nyilván hiányoztak a szalagavatók, a ballagások, az utolsó órák élményei, de tanulmányi szempontból nagyon sok esetben úgy éreztem, hogy nem visszaéltek, hanem éltek a lehetőséggel.

A Klebelsberg Központ készített egy összesítést a tanévről, és ebből az derül ki, hogy sem a bukások, sem az évismétlések száma nem volt nagyobb, mint két évvel ezelőtt, a járvány előtti időszakban. Az érettségi átlaga 3,6-3,7, ez is megfelel az előző öt év átlagának. Mik a személyes tapasztalatai?

Én inkább az érettségiből indulnék ki elsősorban, mivel szóbeli nem volt, ez szinte teljesen sztenderdizált eredményt adhat, és tényleg azt lehetett látni, hogy a végzős évfolyam diákjai komolyan vették a feladatukat. Nálunk a Révai Gimnáziumban kifejezetten jó érettségi eredményekkel zártak a diákok, az emelt szintű átlagok is 80 százalék körül voltak, ami szerintem nagyon szép eredmény. A tantárgyi átlagok az évvégi osztályzatoknál azt is mutatják, hogy a pedagógusok nagyon mértékletesek voltak, nagyon figyelembe vették szerintem azokat a nehézségeket, amelyek évközben voltak, és szerintem nagyon helyesen, sok esetben inkább a jobb érdemjegyet adták meg. Nem az volt a szándéka senkinek sem, hogy ilyen jegyekkel akár büntessen hozzáállást vagy más módon inkább letörje az önbizalmat vagy elvegye a kedvet a diákoktól.

Nagyon sokszor éppen a szóbeli tudja felhúzni az érettségi érdemjegyeit, például történelem esetében, és most a történelemből meg néhány természettudományos tárgyból az érettségi gyengébben sikerült. Hiányzott a szóbeli érettségi?

Vannak tantárgyak, ahol a szóbeli érettségi lényegesen eltér szerkezetében is az írásbeli érettségitől. Valóban vannak olyan tárgyak, ahol lehetett volna javítani, vannak olyanok, ahol nagyon nagy erőfeszítést kívánt volna a diákoktól, hogy felkészüljenek. Ilyen módon nehéz eldönteni azt, ha mindenkinek kötelező lett volna a szóbeli, akkor ez az egész rendszer számára kedvező lett-e volna ezt. Olyan döntést, ami mindenkinek jó, nyilván nehéz hozni. Sajnos ezek most ilyen évek voltak, hogy átmeneti intézkedések tudták megoldani az érettségi helyzetét.

Hogyan látja az iskolai nyelvoktatás helyzetét?

Nagyon nagy különbség van az iskolák között. Azok az iskolák, ahol a gyerekek többsége tovább tanul, az biztosan egy erős motiváció, hogy tudjon nyelvet, ott nagyon komoly eredményeket érnek el a diákok, az iskolák, és a pedagógusoknak is sokkal könnyebb a dolga, hiszen olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik szeretnék megtanulni a nyelvet. Nálunk a nyelvvizsgázottság nagyon komoly, majdnem minden diáknak inkább kettő legalább középfokú nyelvvizsgája van. Olyan diák nem is nagyon van, akinek nincs legalább egy. De nem ilyen egyszerű a helyzet, nagyon sok mindenen múlhat, például azon is, hogy az általános iskolából kijövő diákok nagyon eltérő nyelvtudással rendelkeznek. Mi is azzal szembesülünk, hogy egy-egy osztályba bejövő diákok között vannak olyanok, akik azt a nyelvet igazából nem is tanulták, és vannak olyan diákok is, akik már akkor a középfokú tudás közelében vannak. Így sok esetben a kezdő csoportban azok is újrakezdik igazából, akiknek már van valamiféle tudása. Nagyon sokan megtorpannak már itt, kilencedik osztályban. A szakemberek azt mondják, hogy annak az óraszámnak, amit biztosít a Nemzeti alaptanterv idegen nyelvből, elegendőnek kell lennie. Nyelvtanárokból időről időre vannak hiányok, de tulajdonképpen nagyon képzett kollégák vannak. A kommunikációt kell erősíteni, ezt az is elősegítheti, hogy a mostani pontrendszerhez képest az új érettségi rendelet szerint a szóbeli sokkal nagyobb arányt fog kapni. Ez segíthet abban, hogy a gyerekek leginkább arra koncentráljanak, hogy ki tudják fejezni magukat, meg tudják értetni magukat, megértsenek egy leírt szöveget, a szóbeliség pedig azt próbálja segíteni, hogy bátrabban próbálják használni az idegen nyelvet. Az idegen nyelvi, 9. és 11. évfolyam utáni külföldi tanulmányút, ami kétszer két hét lenne a diákok számára, megosztotta a pedagógusokat is, hiszen biztos, hogy vannak olyan diákok, akiknek ez adna motivációt, biztos, hogy lesznek olyan diákok, akik ezt nem feltétlenül idegennyelv-tanulásra fogják használni. Nagyon sok kérdés van, nagyon át kell gondolni mindent. Én biztos, hogy lehetőséget adnék azon diákoknak, akik azt mondják, hogy inkább Magyarországon mennének el két hétre egy intenzívebb nyelvtanfolyamra, hogy esetleg őket is támogatni lehessen, én ebben nagy rációt látnék.

Az előző tanévben indult felmenő rendszerben az első, ötödik és kilencedik évfolyamokon a módosított Nemzeti alaptanterv, a mostani tanévben jön a második, a hatodik és a tizedik évfolyam. Milyen mértékű és főképp milyen irányú változást hozott ez?

Annyira különleges volt az előző tanév a digitális munkarenddel, hogy következtetéseket levonni nagyon nehéz lenne. Az egészen biztos, hogy tananyagcsökkenés érzékelhető, de ezt lehet, hogy maga a vírushelyzet okozta, hogy mindazt lehetetlen volt megtanítani, ami előírás lett volna. Nehéz felmérni most a helyzetet, hogy mennyire befolyásolta a pedagógus kollégák munkáját. Azért első osztályban alapvetően a cél mégiscsak az alapkészségek kialakítása. Mi ezt korábban, mikor megfogalmaztuk a NAT-tal kapcsolatos elvárásainkat, akkor mi egy komolyabb tananyagmennyiség-csökkentést gondoltunk, hiszen azt feltételezzük, hogy a gyerekeknek a nemzeti kincsek megismerése, egyfajta tudásbázis megismerésén túl a legfontosabb az, hogy elsajátítsák a tanulás képességét, elsajátítsák a kommunikálás képességét, az együttműködés képességét, a gondolkodás képességét, a rendszerezését, tehát hogy inkább ezek alakuljanak ki. A tananyag arra lenne jó, hogy ezeket a képességeket kialakítsa.

Milyennek látja ezt a tankönyvi választékot? Mik a tapasztalatok?

A tankönyvválasztás is mindig egy nagyon sokféleképpen megítélhető kérdés. Összességében az biztosan egy igazság, hogy minél többféle könyv van, ha ezek színvonalban is igényesek, akkor az nagyobb választási lehetőséget kínálna a pedagógusoknak, az iskoláknak. Ha máshonnan közelítjük meg a helyzetet, akkor ha van egy adott tantárgyra két-háromféle jó minőségű könyv, akkor ez szerintem elegendő lehet ahhoz, hogy mindenki hozzájusson a megfelelő tankönyvhöz, a megfelelő feladatgyűjteményekhez, a megfelelő segédeszközökhöz. Vannak viták, hogy ez valóban minden tantárgynál így van-e, és ezek ellentétes véleményeket is tükröznek. Mindenesetre a tankönyvkiadóknak is azért nagy dicséret jár az előző időszakokért, hiszen olyan tankönyvkiadók is, amelyek nem kerültek bele a hivatalos jegyzékbe, sok esetben megnyitották ingyenesen azokat az online felületeiket, ahol el lehet érni a segédeszközöket, ami nagy segítség volt az intézmények számára.

A Klebelsberg Központ tavaly és idén is azt javasolta, hogy szeptemberben mindenütt mérjék fel az oktatási intézményekben, hogy hol is tartanak a diákok, van-e nagyobb lemaradás, szükséges-e felzárkóztatás. Lesz erre idő, órakeret, pedagógus?

Nyilvánvaló, hogy vannak olyan diákok, vannak olyan csoportok, ahol lemaradások vannak, ami veszélyezteti azt, hogy az egész képzési időszak végén valóban hozzájutnak, ahhoz a támogatáshoz, ami a számukra a legfontosabb lenne. Lehet szervezni erre programokat. Minden helyen meg kell nézni, hogy vannak-e olyan csoportok, minden helyen meg kell nézni, hogy vannak-e olyan diákok és őket hogyan lehet fejleszteni, hogyan lehet segíteni, és ott célzottan nekik kell biztosítani a segítséget, akár városi összefogással, akár az iskolán belül. Ehhez viszont valóban a pedagógusok többletmunkáját egyértelműen meg kell fizetni, hiszen az az ország érdeke, hogy az oktatási rendszerből kijövő fiataloknak meglegyen a lehetőségük olyan munkát vállalni, amire az országnak is szüksége van, illetve amelyek a saját maguk eltartásához, jólétéhez szükségesek.

Tanévkezdéskor szokott indulni egyfajta számháború arról, hogy van-e és ha igen, akkor mekkora a pedagógushiány. Mik a tapasztalatok most így szeptember elején?

Mi nem is konkrét számokat szoktunk mondani, amikor most már évek óta folyamatosan jelezzük azt a problémát. Jól látható az, hogy a nyugdíjba menő kollégák száma, illetve a pedagóguspályán elhelyezkedni kívánók száma között nagyon komoly különbség van, és ez a előre prognosztizálható öt-hat évre legalább. A helyzet fokozatosan romlani fog, és már most sem túlságosan jó, ami nagyon veszélyes helyzetet teremthet, mert csak úgy a semmiből nem fognak előbújni pedagógusok, ráadásul egyre több pályaelhagyó is van, ami nem tesz jót az oktatás minőségének.

Hol vesznek el egyébként ezek a pedagógusok vagy akár a pedagógushallgatók?

A pedagógusképzés során is már elveszhetnek, de vannak olyan diákok, akik bár végeznek pedagógusként, de látva azt, hogy milyen bérért lehet elhelyezkedni, másfelé indulnak. Egy kezdő, egyetemet végzett pedagógus jelen pillanatban 244 ezer forint bruttó, azaz körülbelül 163 ezer forint nettó pénzt keres egy hónapban. Ez, valljuk be, nem versenyképes jövedelem egy diplomás számára. És vannak, akik nagyon lelkesek, elkezdenek tanítani, de ott vannak családalapítás előtt, otthonszerzés előtt, és egyszerűen látják azt, hogy ebből nehezen fogják előbbre vinni a dolgaikat, úgyhogy sajnos elsősorban anyagi, teljesen bérkérdés az, hogy hogyan áll a pedagóguspálya, és ebben most messze nem állunk jól.

Szoktak erről konzultálni az illetékes tárcával? Milyen mértékű béremelés vagy bérrendezés lenne szükséges?

Egy 45-50 százalék körüli béremelés tenne minket arra a polcra, ahová a minimálbér emelését követve jutott volna a fizetésünk. Nagyon komoly helyzet előtt állunk, nagyjából hasonló előtt szerintem, mint 2013-ban vagy előtte 2002-ben. Az a sajnálatos dolog, hogy mindig rádöbbennek a kormányzatok, hogy valamit kell kezdeni, megtörténik egy kezdeti lépés, ami nagyon biztató, megindul a pedagóguspálya egyfajta elismerése, és aztán ez megtorpan. A mai magyar átlagbért egy hatvanéves pedagógus fogja elérni, úgyhogy egészen biztos, hogy kezdeni kéne valami. Vannak egyeztetések, folyamatosan próbáljuk minden szinten mondani, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában. Úgy érzem, hogy tudnak is róla, és nagyon reméljük azt, hogy előbb-utóbb ki fognak dolgozni egy olyan rendszert, mint amerre az egészségügy is tart, hogy valóban méltóképpen elismerjék a munkánkat, és ne legyen sem mennyiségi, sem minőségi probléma a pedagógusfronton.

Címlapról ajánljuk

Teljes a patthelyzet a bécsi repülőtéren

Hiába a 36 órás sztrájk, megszakadtak a tárgyalások a szakszervezetek és az Austrian Airlines osztrák légitársaság között. A dolgozók a Lufthansa leányvállalatánál ugyanolyan béreket követelnek, mint az anyacégnél, ahol egyébként a közelmúltban zárult egy sikeres munkabeszüntetés.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt mondta, az Iszlám Államnak nem voltak meg a képességei egy a krasznogarszkihoz hasonló terrortámadás kivitelezésére, és Ukrajnára és a Nyugatra igyekezett terelni a gyanút. Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés feje úgy nyilatkozott, Oroszországnak legkésőbb február közepe óta tudomása volt a készülő támadásról, ennek ellenére nem tettek semmit. A harkivi rendőrség vezetője szerint Oroszország egy új típusú irányított bombát vethetett be a városban szerdán, az UMPB D-30-at.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×