Szakértő: nincs vége a vámháborúnak, csak fegyverszünetet kötött egymással Peking és Washington

Hiába állapodott meg múlt héten arról a kínai és az amerikai elnök, hogy az USA 47 százalékosra csökkenti a Kínára kivetett vámokat, ez még nem jelenti azt, hogy vége lenne a vámháborúnak – mondta az InfoRádió GeoTrendek című műsorában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Kelet- és Délkelet Ázsia kutatója.

Tasnádi Zsombor szerint a gazdasági problémák kényszerítették rá a feleket arra, hogy fegyverszünetet kössenek. A köztük lévő gazdasági kapcsolat alakulása egy szinuszgörbéhez hasonlóan hullámzik. Egy darabig növekszenek a feszültségek, aztán amikor már nem bírja a másik gazdasága, akkor összeülnek és kompromisszumokat kötnek. Ilyenkor egy időre csökken a feszültség, nem omlanak össze a gazdaságok, megy tovább a kereskedés.

Most egy ilyen pillanat jött el. Washington és Peking is belátta, hogy az április óta tartó vámháború legújabb szakasza mindkét gazdaságnak nagyon fájdalmas. Az elmúlt fél évben belengették már a 140 százalék feletti vámokat is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője úgy látja, hogyha az életbe lépett volna, akkor a két szuperhatalom között megszűnt volna a kereskedelem.

Márpedig az amerikai és a kínai gazdaság már annyira összenőtt, hogy szükségük van egymásra.

Viszont most már az amerikai tisztségviselők is azt mondják: váljunk le Kínáról – persze csak módjával, vagyis a stratégiai iparágakban amit lehet, máshonnan szerezzünk be. Ellenben az mindegy, hol gyártanak „minden mást”, vagyis például a zoknit vagy az edénycsepegtetőt, úgyhogy azok maradhatnak Kínában.

Arra a kérdésre, hogy vajon melyik országnak fájhat jobban a vámháború, Tasnádi Zsombor felidézte: Kína GDP-jének 86 százaléka a belföldi eladásokból származik, tehát már nincs akkora exportfüggősége, mint amekkora akár tíz évvel ezelőtt volt. Az USA-ban is hasonló az arány, ám Kína uralja a ritkaföldfémek piacát, és ez létfontosságú az amerikai chiptechnológiában. Így a ritkaföldfémek eladásának korlátozása érzékenyebben érintené az Egyesült Államokat, ezért fújt visszavonulót Washington. Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatója azonban azt mondta: az amerikaiak tanultak a történtekből és rengeteg pénzt fektetnek a saját ritkaföldfém-bányászatukba. Ahhoz azonban, hogy ez éreztesse a hatását, még legalább 5-10 év kell.

Ugyanakkor Tasnádi Zsombor arra is felhívta a figyelmet, hogy Kína gazdasága sem hasít, a növekedés már nem olyan, mint amit megszoktunk,

és ez is a vámháború számlájára írható. Bizonyos csúcstechnológiai chipekhez, illetve chipgyártó eszközökhöz – amiket egyébként Hollandiában készítenek – nehezebben tud hozzáférni Kína. Bár Pekingnek azért sikerült a nagykereskedelmet és a gyártást más térségekbe átirányítani, ennek dacára mégis drasztikusan csökkent az USA-ba irányuló kínai export.

Ellenben minden más régióban növelni tudták a kínaiak az eladásaikat, így összességében az idén 8,6 százalékkal növelték a kivitelüket. A gazdaságuk ugyancsak bővült, méghozzá 5,5 százalékkal, ami „nem annyira rossz” eredmény – tette hozzá az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány Kelet- és Délkelet Ázsia kutatója.