Az Egy övezet, egy út fórum résztvevői több mint 64 milliárd dollár értékben kötöttek együttműködési megállapodásokat a kezdeményezés Pekingben tartott csúcstalálkozóján. Salát Gergely szerint nézőpont kérdése, hogy mennyire tekinthető jelentősnek a megállapodások összeértéke.

"Ahhoz képest, hogy a kínaiak mennyire voltak jelen a külvilágban, ahhoz képest ez sok pénz,

ahhoz képest, hogy a világon mennyi infrastrukturális beruházásra lenne igény és egyébként a kínaiak úgy általában mennyire vannak jelen, nem különösebben nagy összeg.

Ráadásul az Új selyemút program kapcsán rendszeresen keverednek a vágyálmok, a nagy politikusi bejelentések, a szándéknyilatkozatokban szereplő összegek, amik egyébként senkit semmire nem köteleznek és a szerződéses összegek, illetve a megvalósult beruházások és a konkrétan elköltött összegek. Nem ritkán nagyságrendbeli különbségek vannak" - figyelmeztetett az InfoRádió Aréna című műsorában Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője.

Előre nem lehet megmondani, hogy egy adott beruházásra mennyi pénzt szán a kínai fél - vélte a kutató.

"Ha azt nézzük, hogy Kínának, a cégeknek, a politikusoknak mi az érdekük, és ebből próbáljuk kikövetkeztetni azt, hogy mi az a mértékű elköteleződés, áldozathozatal, amire számítani lehet tőlük, akkor megközelíthetjük a valóságot" - jelezte Salát Gergely.

Miközben a kínai gazdaság nagyobbik részét magáncégek adják, az Új selyemút kezdeményezésben elsősorban állami cégek vesznek részt - tette hozzá a szakértő.

"Azért azt sejthetjük, hogy

ha a pártfőtitkár a 100 százalékban állami tulajdonban álló vasútépítő cégnek mond valamit, akkor az nagyjából meg fogja valósítani. Egy kínai magáncég esetében ez már nem 100 százalék"

- érzékeltette a szakértő az átállás jellegét.

A legtöbb szektorban már ki is nőtték az ország belső piacát, ezért exportálnak - mondta Salát Gergely, hozzátéve, a kelet-ázsiai ország gazdasági rendszerének erőssége az állami cégek versenyeztetéséből ered.

Közben viszont lelassult a gazdasági növekedés Kínában, amelyet az exporttevékenység már nem pörget fel olyan ütemben, mint korábban.

"Egy gazdasági struktúraváltásra van szükség, aminek a kellős közepén vannak, ez a magas minőségű,

nagy hozzáadott értékű hi-tech termékek felé fordul, illetve a belső fogyasztásra épül.

Ez azért egy kínkeserves folyamat, sok tízmillió szénbányászt kéne átképezni egyik pillanatról a másikra informatikus-mérnöknek" - vélekedett a szakértő.

További jelentős problémát jelent az elöregedés, a szegénység és a környezetszennyezés is.

"Elképesztő méreteket ölt az elöregedés. Katasztrofális forgatókönyvek vannak kibontakozóban, hogy évente hány tízmillióval fog növekedni a nyugdíjasok száma,

közben az aktív korú népesség csökkenni fog. Ez struktúraváltás, hi-tech, robotizáció nélkül nem fog menni. És ott vannak még a hatalmas különbségek az ország egyes területei között, de még egy területen belül is a gazdagok és a szegények között is" - tette hozzá, ráadásul szerinte negyven éve feláldozták a környezetet a fejlődés oltárán, és

most már a kínaiak is rájöttek, hogy ha nem kapnak levegőt, hiába fejlődtek eddig.

Az Új selyemút kezdeményezés nem oldja meg Kína társadalmi és környezeti problémáit - vélte.

"Ez az építőipari túlkapacitások levezetésére szolgál, de ez nem fogja Kína levegőjét kitisztítani, nem fogja a demográfiai problémákat megoldani."

Salát Gergely rámutatott: a kínaik nem "csodaszert" látnak az Új selyemútban; az csupán az ország egyik zászlóshajó-projektje a többi mellett.

Tekintse, hallgassa meg az Aréna teljes felvételét!