A Goldman Sachs (GS) bankcsoport londoni befektetési részlegének szakelemzői az ukrajnai válság lehetséges gazdasági következményeiről összeállított átfogó tanulmányukban kiemelték, hogy az orosz energiahordozó-export folyamatossága Oroszországnak, az Európai Uniónak, sőt az átszűrődő potenciális növekedési és inflációs hatások miatt az Egyesült Államoknak is fontos.

A GS londoni elemzői kimutatták, hogy a fejlett ipari gazdaságok alkotta OECD-csoport európai tagországai nyersolaj- és földgázimportjuk 30 százalékát Oroszországból szerezték be tavaly, és ebbe a térségbe irányult a két energiahordozó teljes orosz exportjának 65, illetve 70 százaléka.

A problémát nem elsősorban az orosz olajexport kiesése okozná. A jelenlegi európai stratégiai nyersolajtartalék a GS adatai szerint az orosz export teljes leállása után is 110 napra elegendő lenne, de az európai átlagon belül Németország készletei 258 napra tudnák pótolni az orosz szállításokat.

Ha a helyzet szélsőségessé válik, az OPEC egymillió hordós - sőt potenciálisan ennél is nagyobb - napi kitermelési kapacitástöbbletet tudna bevetni, Oroszország pedig a nyugati szállítások leállításából eredő saját többletét nagy valószínűséggel az ázsiai piacokra irányítaná át, és mindez együtt még túlkínálatot is eredményezhetne a globális nyersolajpiacon - áll a Goldman Sachs szerdai elemzésében.

A ház szerint a fő probléma az orosz földgázexport leállása lenne, tekintettel Európa jelentős függésére.

Oroszország fedezi Finnország gyakorlatilag teljes földgázszükségletét, de Németország is Oroszországtól szerzi be földgázigényének harmadát. Szezonális és egyéb tényezők csökkenthetik a szállítási fennakadások hatásait, de az kétségtelen, hogy e potenciális fennakadások az európai gazdaság növekedésére is negatív hatást gyakorolnának.

Ugyanakkor Oroszország is jelentős mértékben függ a nyersolaj- és földgázexport-bevételektől, amelyek az orosz hazai össztermék (GDP) 10 százalékának felelnek meg.

Mindezek alapján Európa és Oroszország kölcsönös függése egymástól azt jelenti, hogy egyik félnek sem fűződik gazdasági érdeke az orosz energiaszállítások felrúgásához.

A fő kockázat azonban az, hogy a tapasztalatok alapján a politika képes gazdaságilag irracionális irányt venni, különösen akkor, ha a szuverenitás, a biztonság vagy a nemzeti büszkeség a tét - fogalmaznak szerdai tanulmányukban a Goldman Sachs londoni elemzői.

Más nagy londoni házak megítélése szerint ugyanakkor az orosz gazdaság sokkal sebezhetőbb lenne a keményebb nyugati szankcióktól, mint azt sokan gondolnák.

Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics feltörekvő piacokkal foglalkozó közgazdászainak új elemzése szerint Nyugaton kialakult egy olyan nézet, hogy Európa többet veszíthet, ha a szankciókra válaszul Moszkva hasonló intézkedésekkel vágna vissza, például az energiahordozó-export terén.

A cég elemzői azonban nem értenek egyet ezzel a nézettel. Tanulmányuk szerint igaz, hogy az orosz gazdaság nettó külföldi befektetői pozíciója - hozzávetőleg 150 milliárd dollár erejéig - pozitív, a folyómérleg-egyenleg többletben van, az államháztartási mérleg csaknem kiegyensúlyozott, a közadósságráta pedig nemzetközi mércével mérve csekély.

Mindez azonban a nyersolaj- és a földgázexportra épül. A két energiahordozó exportja adja a teljes orosz kivitel csaknem kétharmadát és az államháztartási bevételek felét. Ráadásul - jóllehet Kína is egyre fontosabb fogyasztó - Oroszország fő exportpiaca továbbra is Európa - állt a Capital Economics elemzésében.

A ház saját becslése szerint az Európába irányuló orosz nyersolaj- és földgázexport éves értéke 230 milliárd dollár körüli. Ez a Capital Economics számításai szerint is az orosz hazai össztermék 10 százalékával egyenlő.

A legnagyobb figyelem arra irányul, hogy Európa mennyire sebezhető lenne, ha Oroszország a szankciók kiszélesítésére a csapok elzárásával válaszolna. Viszonylag kevés figyelem összpontosul azonban arra, hogy Oroszország mennyire rá van utalva a nyersolaj- és a földgázexportból eredő bevételekre - hangsúlyozták a Capital Economics londoni elemzői.