Az egyelőre csak borvidékként ismert kultúrtáj bányáinak a helyszín kiemelkedő, egyetemes értékére gyakorolt hatásáról szakmai egyeztetés indult, illetve helyzetfelmérés és hatáselemzés készül.

Világörökség

Magyarország képviseletében az Emberi Erőforrások Minisztériuma jóváhagyását követően Cselovszki Zoltán, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ és az Unesco Magyar Nemzeti Bizottság Világörökség Szakbizottságának elnöke január 30-án nyújtotta be a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj, illetve Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín megőrzési állapotáról szóló jelentéseket - írja a Napi Gazdaság.

A tokaji világörökség helyszínnel kapcsolatosan a megőrzési állapotjelentés a részletesen bemutatott folyamatok közül szól arról, hogy nem épül meg a korábban Szerencs határába tervezett szalmatüzelésű erőmű. A jelentés kitér a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék történeti tájjá nyilvánítására, valamint a bányákkal kapcsolatos felmérés ("Átfogó helyzetfelmérés és hatáselemzés a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi terület bányáinak a helyszín kiemelkedő egyetemes értékére gyakorolt hatásairól") megkezdésére is.

A Párizsba elküldött felterjesztési dokumentáció és a kezelési tervben szerepeltek a bányászat által "kivett" helyek is, de a szöveggel szemben a mellékletek térképeire nem kerültek föl. A felülvizsgálat után ezért újabb nyilatkozatot kell tennie az államnak.

Tíz bányavállalkozó

A világörökségi területen tíz bányavállalkozó 24 bányatelket üzemeltet. Az ügy érdekében a szakma, valamint környezetvédelmi szakértők bevonásával indult egyeztetés során a társaságok képviselői javasolták, hogy a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Terület megnevezést egészítsék ki Történelmi Bor- és Bányavidék elnevezésre, amely reprezentálhatná a térség bányászati tradícióját is. A bányavállalkozások szerint a Tokaji világörökségi értékek védelme és a hatékony ásványvagyon-gazdálkodás összehangolása érdekében javasolt lenne egy vezetői szintű megállapodás a magyar állam és az Unesco, illetve a bányavállalkozókat képvisel szervezetek között.

A helyi bányaipar képviselői szerint a bányászok és borászok közötti együttműködést elő lehetne segíteni például a felhagyott bányagödrök közösségi célra történő felhasználásával, a helyben bányászott ásványi nyersanyagok ház- és pinceépítésekhez, illetve a szőlőművelés során talajjavításra való felhasználásával.