A feltörekvő piacok jelenleg is a nagyobb energia fogyasztás irányába mutató átmenet közepén tartanak, vagyis amennyiben a globális növekedés fennmarad, az olaj iránti kereslet jelentősebb mértékű emelkedést produkálhat, mint amivel a kínálati kapacitások képesek lesznek lépést tartani.

A McKinsey optimista szcenáriója szerint az olajfogyasztás csökkenését tekintve egy folyamatosnak mondható átalakulás lesz jellemző a közlekedés, a vegyipar, az energiatermelés és lakások fűtése terén. A gépjárművek hatékonyabb üzemanyag felhasználására vonatkozó előírások ebbe az irányba mutatnak, azonban megfelelő mértékű fogyasztás csökkenés eléréséhez még további lépésekre van szükség. Tartalék pedig még bőven van ezen a téren, az olajkitermelő, vagy egyéb ázsiai országoknak például, szigorítani kellene a fogyasztást támogató szabályozáson.

Az európai célkitűzéseknek köszönhetően 2020-ra az autók fogyasztása 40-50 százalékkal is csökkenthetőnek tűnik, miközben Kínában, Japánban és Amerikában is ambiciózus hatékonyságnövelés várható. Utóbbiak persze más bázisról indulnak, mint Európa, hiszen például az USA-ban, 2020-ra lehetne az átlagos fogyasztást az 5,9 liter/100km-es - Európában már most tapasztalható - szintre csökkenteni.

Az autógyártók a termelékenység növelésével tudták elérni, hogy a költségesebb technológiákat is alkalmazni tudják, és a jövőben szigorodó hatékonysági szabályok közepette várhatóan ugyanilyen utat követnek majd. Az emelkedő olajár csak begyorsítaná azt a folyamatot, melyben a fejlett országok az olajat helyettesítő egyéb alternatíváknak adnának nagyobb támogatásokat (például az elektromos autóknak), illetve a fejlődők is egyre szigorúbb hatékonysági szabályokat dolgoznának ki.

Mi lesz a gazdasági növekedéssel?

Amennyiben az olajár tartósan a 125 dollár feletti szintekre emelkedik, az a globális gazdasági növekedést 0,6-0,9 százalékponttal csökkenti az első évben. Mindezek hatására 2020-ra a globális GDP 1100-1700 milliárd dollárral lenne kisebb (mint normál körülmények között), ami megfelel egy éves spanyol, vagy olasz GDP kiesésének.

A magas olajár növekedésre tett káros hatásai Európa és Amerika esetében lennének a legnagyobbak, melyek már jelenleg is gyenge fellendüléssel és magas munkanélküliséggel küzdenek. Ezen országok ismét recesszióba süllyednének, de a világgazdaság is egy újabb sokkal szembesülne, államcsődökkel és kínai pénzügyi szektorban mutatkozó problémákkal tarkítva.

A felszökő olajár azonban elérne egy olyan szintet, ahol a globális gazdasági növekedés teljesen eltűnne. Mindez az ár ismételt csökkenéséhez vezetne, amit később újabb gazdasági növekedés és olajár emelkedés követne. A hirtelen magasba szökő olajár tehát összességében gyorsan változó (növekvő és csökkenő) gazdasági ciklusokat eredményezne.

Bőven van még olaj a világon, de a fogyasztást nehéz lesz kielégíteni

A világ jelenleg nagyon messze van attól, hogy kifogyjanak az olajkészletek. A hagyományos módon kinyerhető készletek mellett ráadásul nagy mennyiségben állnak rendelkezésre a nem hagyományos módon kinyerhető szénhidrogének, például az olajhomok.

Az olajár alakulás szempontjából a többlet kapacitások szintje meghatározó fontosságú. Egészséges gazdasági környezetben a 3-4 millió hordós napi többlet kapacitás megfelelő puffert jelent, azonban annak csökkenése a továbbra is erős keresleti oldal mellett az olajár emelkedéséhez vezet, mint 2008-09-ben. Ez a hirtelen áremelkedés persze rövid életű volt, hiszen a gazdasági recesszió napi 3-4 millió hordónyi keresletcsökkenéshez vezetett a piacon.

Amennyiben a globális gazdaság növekedése folytatódik a következő években, úgy az olajkereslet átlagosan 1,5 százalékkal nőhet éves szinten még úgy is, hogy a hatékonyság növekedéséből fakadó faktorokkal is kalkulálunk. A kérdés persze az, hogy a kínálati oldal vajon képes lesz-e hasonló mértékben növekedni? A legtöbb iparági elemző és szakértő szerint nem lesz neki könnyű, miután az utóbbi években a relatíve magas olajárak ellenére is mindössze egy százalékkal nőtt évente a kitermelési kapacitás a világon. A McKinsey számításai szerint, normális üzletmenetet feltételezve 2020-ra napi 100 millió hordónyi kitermelési kapacitás lesz elérhető az olajiparban, ami aligha képes a hasonló mértékű fogyasztást kielégíteni.

Amikor a kereslet-kínálat összeér

Az egyszerű matematika is azt diktálja, hogy az olajpiaci kereslet és kínálat egyszer egyensúlyba kerül. Ez történhet úgymond rendezett úton, hirtelen árfolyamugrások nélkül, azonban ehhez a kormányoknak, a vállalati és lakossági szegmensnek egyaránt a kereslet csökkenése irányába ható lépéseket kell tenni.

Az elemzők jelenleg azzal számolnak, hogy a gazdasági szereplők folyamatos alkalmazkodásának köszönhetően csökken majd az olajfogyasztás, azonban a McKinsey szerint a jelenleginél többre lehet szükség, hogy mindez egy dinamikusabban növő világgazdasági környezetben is elégségesnek bizonyuljon.

A szabályozó hatóságoknak a még hatékonyabb üzemanyag felhasználásra kell ösztönözni, miközben a fogyasztóknak fontos szemponttá kell tenni az alacsonyabb fogyasztást az autóvásárlásaik során. Ilyen jellegű lépésekre minél előbb szükség van, hiszen évekbe telhet, míg azoknak tényelegesen is hatásuk lesz a fogyasztásra.

Ezek elmaradásával persze rögtön adódik egy jóval aggasztóbb szcenárió, mely szerint a kereslet és kínálat gyorsabban összeér, jelentős ugrást váltva ki ezzel az olajárban. Egy ilyen eset már úgy is könnyen elképzelhető, ha a gazdaság továbbra is növekszik, vagy ha újabb kínálati oldali kiesésekre kerül sor. Márpedig utóbbit illetően is reális veszélyről beszélhetünk, elég csak a Mexikói-öbölbeli hurrikánokra, a nigériai és venezuelai instabil környezetre, és a közel-keleti feszültségekre gondolni.

Ilyen esetben az olajár nagyot emelkedne, azonban a változások időigényessége miatt akár egy-két évbe is eltelhetne, míg a fogyasztás csökkenése az olajárra is negatív hatást fejtene ki. A magasra szökő olajár a hatékonyságnövelő intézkedések szigorodásához vezetne, az elektromos autóknak vagy más alternatíváknak is nagyobb térnyerést tehetne lehetővé (a mostani 100 helyett 150 dolláros olajár mellett például az elektromos autók esetében szűk keresztmetszetet jelentő akkumulátorok piaca a jelenlegi öt-tízszeresére nőhetne), azonban azok elterjedéséhez és fogyasztásra gyakorolt tényleges hatásaihoz időre lenne szükség. Eközben a kínálat oldali válaszreakció is csak időben később jelentkezne, vagyis az embereknek tartósabban magas szinten stabilizálódó olajárral kellene megbirkózni.

Amennyiben viszont ezek az olajfogyasztást csökkentő és kínálatot növelő válaszreakciók megtörténnének, úgy az olaj árfolyama 2020-ra, vagy későbbre a 80-100 dolláros szintekig eshetne vissza. Addig azonban ennél magasabb árakra és jelentősebb volatilitásra érdemes berendezkedni az olajpiacon.