A hitelválság mintegy két évig tartott, amint azt korábban a Coface megjósolta 2008 elején, amikor a vállalati szektorban megjelenő fizetésképtelenségi eljárásainak számának megugrását tapasztalta. Fontos tudni, hogy a fizetésképtelenségi eljárások számának csökkenése egyértelműen a válság végét jelzi. Az eljárások számának csökkenése tulajdonképpen összefüggésben van a gazdasági recesszió végével, amely 2009 harmadik negyedévében volt tapasztalható a fejlett országokban. "Magyarországon azonban még ezek a jelek nem tapasztalhatóak, nálunk még inkább növekedés látható a fizetésképtelenségi eljárások számát tekintve" - mutat rá Dercze Zoltán a Coface Hungary országigazgatója.

A Coface a napokban mintegy 20 ország felminősítését jelentette be, ami tulajdonképpen az összes fejlett országot magában foglalja pár kivétellel. (A kivételek közé tartozik az Egyesült Királyság és Olaszország, illetve a PIGS-országok, azaz Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország. Az említett országok mind A3-as besorolásban maradtak negatív megfigyelési listán.) A felminősítés hátterében az állt, hogy 2009 második felében ezekben az országokban jelentős javulást észlelt a fizetésképtelenségi eljárások számának alakulásában. A fizetésképtelenségi eljárások száma 2009 első felében 19 százalékos növekedést mutatott 2008 ugyanezen időszakához képest, míg a második félévben 40 százalékos volt a csökkenés mértéke ugyanezen bázison. Mindazonáltal a Coface nagyon lassú javulásra számít 2010 folyamán a fejlett világban, amelyre folyamatos veszélyt jelentenek a különböző gazdasági buborékok.

Ugyanakkor ez volt az elmúlt 60 év legsúlyosabb krízise: a világgazdasági növekedés üteme a válság elején és végén 6,1 százalékpontos különbséget mutatott. A válság igen eltérő mértékben érintette a különböző övezeteket, leginkább Oroszország és a kelet-európai térséget. Az előbbiben 16,2, az utóbbiban 10,2 százalékpontos volt a visszaesésé mértéke.

Végigsöpört a világon

A korábbi válságokkal összehasonlítva az állapíthatjuk meg, hogy a krízis ereje a gazdaság nagyfokú globalizációja miatt volt elsöprő: a bizalomvesztés a Lehman Brothers csődje után mindenhol felütötte a fejét, mind a pénzügyi, mind az ipari szektorban Európában és Ázsiában egyaránt. Ennek eredményeképpen még az olyan országok vállalatai is megsínylették a rekord méretű világgazdasági lassulást válságot, ahol valójában korábban nem alakult ki adósságbuborék.

Az is érdekes folyamat, hogy a feltörekvő országok dinamikája átformálta a világgazdasági növekedés egyensúlyát. A fejlett és a fejlődő országok gazdaságának pályája a válság folyamán végül kettévált, méghozzá egy meglehetősen sajátságos és új módon. A részvényesek a feltörekvő országokban sem menekülhettek a válság hatása elől: ahol a cégek túlzott mértékben eladósodtak, ott a visszaesésért a hitelválság volt a felelős, amely így a fizetésképtelenségi eljárások számának erőteljes növekedésével járt együtt. Azonban a feltörekvő országok többségének sikerült egyedül úrrá lennie a problémán. Ezzel bizonyították, hogy tanultak a korábbi krízisekből, és szilárd alapokra támaszkodhatnak, amelynek köszönhetően gazdaságélénkítő programokat indíthattak.

Javulás, de buborékveszélyekkel

Amennyiben a válság vége "hivatalossá" válik, a 2010-es talpraállási folyamat a fejlett világban magas kockázatokkal jár a fenyegető buborékok miatt.

- A belső államadósság különösen veszélyes: igazából nem az államcsőd kockázata jelentős, hanem az, hogy jelentős megszorításokat kellene végrehajtani, azok pedig negatívan hatnak a növekedésre, és a cégek üzletmenetére.

- A kínai "túlkapacitásokra" figyelni kell: a kínai cégek jelentős hitelállománnyal dolgoztak, de a válság hatására a kínai hatóságok úgy döntöttek, hogy korlátozzák a hitelfelvételt a túlkapacitásokkal rendelkező szektorokban. Ez a Kínára annyira jellemző "tovább és állj" politika destabilizálhatja a törékeny cégeket.

- A tőzsdei árfolyamok ugyancsak hatással vannak a gazdaságra. Jelentős értékpapír-piaci volatilitás várható a fejlett országok tőkepiacain a pénzpiacokon megnyilvánuló optimizmus miatt, amely azonban nem áll összefüggésben a reálgazdasági folyamatokkal.

"A Coface által az ötödik pénzügyi válságként számon tartott krízis az ereje, nem az időtartama miatt figyelemreméltó, hiszen a legtöbb pénzügyi válsággal összhangban ez is véget ért két év alatt A válság vége, amelyet a fizetésképtelenségi eljárások számának csökkenése jelez, nem jelenti egyben az összes kockázat megszűnését. A buborékok, amelyek minden megfigyelt válság előidézői, bámulatos sebességgel tudnak újraképződni" - állítja François David, a Coface elnöke. "Ugyanakkor a gazdaság már egy felívelő szakaszban van, és a Coface az ügyfeleivel együtt már a kilábaláson dolgozik, különösképpen Ázsiában, ahol már egész jó eredményeket értek el.

A magyar problémák

Ami hazánkat illeti a Coface a múlt évben A3-ról A4-re minősítette le, ez a vállalkozások részére az jelenti, hogy hitellimitek meghatározásakor szigorúbb megítélések alá esnek.

Nincs jelentős változás a magyar a vállalkozások helyzetében, állítja Dercze. A magyar vállalkozások továbbra is alultőkésítettek, és ez a mostani hitelszűkében finanszírozási problémákkal is jár. Jelentős probléma, hogy a magyar export közel 30 százaléka Németországba irányul. Dercze véleménye, hogy a legnagyobb problémánk a régió többi szereplőjéhez képest, hogy Magyarország a válságba igen rossz költségvetési helyzettel lépett be, így igen kicsi a mozgásterünk. Az EU több országában komoly állami kereslettel próbálják élénkíteni a piacot, ezt kötvénykibocsátással finanszírozzák, és ezek vonzóbbak lehetnek, mint a magyar kibocsátás, hiszen lényegesen kisebb a kockázat. További probléma, hogy a magyar GDP fontos eleme az export. Így igazából a magyar gazdaság csak akkor indul be, ha a német gazdaság is felpörög, mivel a magyar költségvetés erőteljesen el van adósodva, nem tudja úgy stimulálni az állami megrendeléseken keresztül a gazdaságot, mint az történik Szlovákiában, vagy Csehországban.

A magyar fizetésképtelenségi eljárások száma az elmúlt évben drasztikusan megnövekedett. Emellett a Coface azt tapasztalta, hogy Magyarországon még lassabban fizetnek a vevők és egyre többen a szállítóik felé fordulnak, és még nagyobb hitelt próbálnak elérni értékben és időben. Dercze úgy véli, hogy ebben a helyzetben a túlélés érdekében a magyar vállalkozásoknak muszáj annyira leszorítani költségeiket, amennyire az lehetséges. A vevőkockázatra is nagyobb gondot kell fordítani, állítja Dercze. Mivel a vevők igencsak elhúzzák a fizetést a szállítók irányába, ezért a céginformáció-vásárlás, és a hatékony kinnlevőség-kezelés életbevágóan fontos ilyen helyzetekben.