Inotai András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója az intézet európai integrációs kutatásait bemutatva azt mondta: ideje leszámolni azzal az illúzióval, hogy Európa a világ közepe.

Hozzátette: a növekedés a Távol-Keletre tolódott, és belátható időn belül ott is fog maradni.

Míg a második világháború után a két világrendszer szembenállása folyamatos megújulásra késztette Európát, most nincs könnyen azonosítható külső kényszer - mondta Inotai András.

Elmaradt a bővítést kísérő mélyítés

Az eredetileg hat országból álló európai közösség ma már 27 tagot számlál, de a bővítést felszínes maradt.

Az unió alapvető dilemmája a bővítés és a mélyítés kérdése: az elmúlt időszakban a bővítés volt hangsúlyos, ezt azonban nem követte kellő mélyítés, ha pedig nem sikerül ezt a helyzetet megváltoztatni, akkor a bővítésből adódó potenciális előnyök sem lesznek kihasználhatók - véli a szakértő.

Komoly gazdasági különbségek

A kutató arra is figyelmeztetett, hogy egyre nagyobb a szakadék az egyes nemzetgazdaságok és a cégek teljesítménye között.

"Igen gyenge gazdasági növekedésű országokban vannak olyan multinacionális vállalatok - franciáknál, németeknél, hollandoknál -, amelyek rekordprofitokat zsebelnek be, ezt a profitot nem az Európai Unióban érik el, és nem is ott fektetik be újra" - mondta Inotai András.

"Az európai integráció és a tagállamok egyik nagy kihívása, hogy hogyan lehet ezt a szétválási folyamatot megállítani és visszafelé fordítani úgy, hogy abból Európa profitáljon" - tette hozzá.

Inotai András mellett az intézet hét másik kutatója területek szerint elemezte, hogy milyen területeken kell az Uniónak megújulnia, és a kulcskérdés mindegyiküknél a hatékonyság volt, ám erre eddig a 27 ország még nem tudott közös választ találni.