2025. június 3-án a kora délutáni órákban egy zivatarvonal érte el Magyarország nyugati határait. A Szentgotthárdnál belépő összeáramlási vonalban jól elkülönült két zivatarcella, amelyek méretüknél, mozgásuknál és formájuknál fogva is szupercellás jegyeket mutattak. Ez a két cella vonult végig a Dunántúl középső részén, a Balaton térsége felett, sokfelé okozva viharos szelet, jégesőt és rövid ideig tartó, de nagyon intenzív csapadékot.

Az együtt haladó zivatarcellák közül az egyik a Duna vonalába érve feloszlott, azonban a másik egészen a Tiszáig eljutott, Szentes térségében szűnt meg véglegesen.

A két cella sokáig szorosan egymás mellett haladt, legerősebb állapotukat még Zalában érték el. Bajánsenye közelében 14 kilométer körül alakultak a legmagasabbra nyúló felhőtetők, de a Balaton nyugati partja közelében is magas radarreflektivitást, illetve villámaktivitást mutattak – írta a HungaroMet.

A zivatarokat végig jellegzetes peremfelhők kísérték, illetve látványos, a beáramlást mutató úgynevezett falfelhő is kialakult. Földet érő tornádóról, vagy ahhoz kapcsolódó károkról azonban nem érkezett jelentés a térségből.

Az országba belépő cellák a megfigyelések és a Doppler-radar mérések alapján nagy valószínűséggel pozitív örvényességűek (az óramutató járásával ellenkező irányú forgásúak) voltak. Vagyis

nem a klasszikus szupercellás fejlődés során létrejövő ellentétes forgású „ikercellák” alakultak ki, hanem két önállóan kifejlődött celláról volt szó.

A két cella egy nagyobb, szinoptikus skálájú rendszer, egy gyenge hidegfront támogatásával maradt fenn hosszabb ideig. A front előtt az alsó légrétegekben összetorlódó melegebb és nagyobb nedvességtartalmú levegő, továbbá a front okozta szélfordulás kedvező feltételeket biztosított a két zivatarörvény fennmaradásához. A két cella feltűnően együtt mozgott, a vezető áramlástól mindketten kissé jobbra térültek el, az egymáshoz képesti távolságukat pedig megtartották.

A HungaroMet összefoglalása szerint elmondható, hogy bár júniusban a Kárpát-medencében nem ritkák a szupercellák, azonban az ilyen hosszan fennmaradó, szinkronban mozgó örvények ritkaságnak számítanak. A zivatarörvények sajátja, hogy viszonylag keskenyebb sávban okoznak pusztítást, azonban az érintett területen súlyos károkkal járnak – most elsősorban a jégesőkhöz és a viharos szélhez köthető káresemények történtek.