eur:
411.68
usd:
395.29
bux:
79551.8
2024. november 24. vasárnap Emma

Egy igazi magyar motor – de ma már nagyon drága kincs

1958-ban egyszerre jelent meg a magyar kismotorgyártás rövid életű triumvirátusa, a Berva, a Panni és a Tünde. Az Autó a legegyszerűbbet, egy korai Bervát próbálta ki.

Az 1950-es évek a hiánygazdaság legsötétebb időszaka volt Magyarországon, a legegyszerűbb motorkerékpár is óriási kincsnek számított. Nagyon kellett volna egy olcsó, hazai gyártású kismotor, a tervutasításos rendszer azonban nehezen mozdult. 1955-ben aztán – olasz mintára – végre megjelent a biciklire szerelhető Dongó segédmotor; csak 1957-ig gyártották, de a vele szerzett tapasztalatokat felhasználták a komolyabb kétkerekű fejlesztésekhez is – írja vendégcikkében az Az Autó.

Ezekben is fontos szerep jutott Urbach Lászlónak (1904–1977), a Dongó tervezőjének, a Mátra motorkerékpárok egykori gyártójának, főkonstruktőrének. Végül ő győzte meg a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezetőit a kismotorok szükségességéről, és a tervezésben is részt vett. A gyártási feladatot két vállalat kapta: a motorokat a székesfehérvári Vadásztölténygyár (a későbbi Videoton) építette (innen a VT50 elnevezés), az összeszerelést pedig az Egri Finomszerelvénygyárra bízták; egyiknek sem volt motorkerékpáros tapasztalata. Így nem meglepő, hogy 1957-1958-ban másfél év kellett az első 50 köbcentis kétütemű kismotor megszületéséhez, amit a későbbi Berva mopedhez és felnőttesebb megjelenésű nővéréhez, a burkolt és már nem „bepedálozós”, hanem berántókarral indítható Panni robogóhoz is használtak.

Az 1,5 lóerős kisgéphez kétfokozatú markolatkapcsolós váltót szerkesztettek, a szimpla hegesztett csövekből felépített gerincváz elől rövid lengőkaros, hátul egészen komoly lengővillás futóműben végződött – lengéscsillapítás nem volt. Pedállal állványról vagy bicikli módra, menet közbeni betekeréssel lehetett indítani. Igazi kerékpáros felszerelés volt a Berván a csengő, csak később jelent meg az elektromos kürt. Az Eger melletti Berva-völgyről elnevezett kismotor három prototípusát 1957-ben bemutatták a Budapesti Ipari Vásáron, de a sorozatgyártás még nem indult el. Előbb 630 kilométeres próbaútra vitték őket az Eger–Budapest–Szolnok–Nyíregyháza–Eger útvonalon.

Idézet egy korai gépkönyvből: „Az új magyar mopedet, a Bervát az Egri Finomszerelvénygyár azzal adja át a vásárlóközönségnek, hogy legyenek a kis, igénytelen, keveset fogyasztó járműnek megelégedett, boldog tulajdonosai.” A vásárlók azonban hiába várták és keresték a Bervát az üzletekben, 1958-ban mindössze kétszáz készült belőle. Az Autó-Motor a késlekedésről megkérdezte az egri üzem igazgatóját, Dénes Józsefet is, aki lényegében mentegetőzött, és a tapasztalathiányra hivatkozott (a vezetők nem engedték ki a dolgozókat Suhlba, a Simsonhoz tanulmányútra).

De akadt más is: az egyik beszállítótól, a Fémnyomó és Lemezárugyártól érkezett első kétszáz tankfélből csak néhány volt mérethelyes, így kézi munkával kellett helyrehozni szinte mindet. Amikor végre beindult a termelés, már évi 15 ezer Berva készült, de így is sok volt a minőségi probléma: törtek a váznyakak és a lengőkarok, gyengék voltak a fékek, rossz a gyújtás, és a keverékképzéssel is akadt gond. A fejlesztésekkel később nagyobb lett a szerszámtartó, hosszabbak a fékkulcsok, lemezvázasra cserélték a nyerget és egyenesre a kormányt. Javítottak a gyújtómágnesen, változtattak az első villán és a könnyen leeső oldalborításokon is.

1958-ban három műegyetemista, Szendrő Mikós, Bánki Oszkár és Bokor Gábor Bervákkal indult túrára a Balkánon. A 60 napos expedíció alatt a mopedek 6885 kilométeren át kimondottan jól állták a sarat, ami kiváló üzenet volt a potenciális külföldi vásárlóknak is. A műszaki gárda szerette volna modernizálni a motort, ventilátoros hűtésessel és nagyobb teljesítménnyel, de a KGST 1962-ben végleg elvette Magyarországtól a kismotorgyártást, így a Bervák helyét az NDK-s Simsonok, a csehszlovák Jawák, a lengyel Komarok és a szovjet Rigák vették át.

A kipróbált korai példánynak (az első kétszáz egyike, ami különösen értékessé teszi) sokáig egyetlen tulajdonosa volt. Rendszeresen használta, de vigyázott is rá. Jó 15 éve egy hozzáértő barátjával felújította, a fényezést és a csíkozást maga csinálta otthon. A Bervák és Pannik jellegzetes hibája volt, hogy a porlasztó vékony vörösréz lemezből összeállított úszója kilyukadt. Műanyaggal próbálták helyettesíteni, nem mindig sikeresen, és gyakran okozott problémát a primer hajtás gyenge minőségű, könnyen megnyúló lánca is. A mi gépünk első tulaja néhány évvel ezelőtt elhunyt, a motort az özvegy sokáig tárolta, majd amikor megnyílt a makói Galamb József Veteránjármű Kiállító Központ, ott állította ki. Innen vittük el a próbakörre.

Sokat állt, nem indult könnyen, de a járása gyorsan kisimult és egyenletes alapjárattal pöfögött. Könnyű rá felpattanni, csak a lábtartás furcsa, hiszen az egyik pedál hátra, a másik pedig előrefelé áll. Két fokozattal gazdálkodhatunk, az egyeshez előre, a ketteshez hátrafelé kell csavarni a baloldali kormánymarkolatot. Határozottan kell tekergetni, hogy biztosan beakadjon, különben visszadobja a fokozatokat… Az egyes rövid, 10 km/óránál már jöhet is a kettes, amivel elérhető a szédületes 35 km/órás utazótempó. Hivatalosan 45 a vége, meg is próbáltuk rövid időre…

Kanyarban óriási, 23 colos kerekeivel nagyjából úgy viselkedik, mint egy bicikli, nem ajánlatos nagyon döntögetni. Könnyű kormányozni, ami főleg a kátyúk kerülgetésekor előnyös, mert a futómű kemény. A nyereg is rugózik valamelyest, de jó sok úthibát megéreztünk, miközben pattogtunk az úton. A fékek gyengék, az említett szerény sebességekhez is épp, hogy csak elegendők. A hátsót a pedál működteti, úgyhogy jobb, ha az erősebbik lábunk van hátul!

A Bervát nagyon várta a nép, aztán főleg az NDK-s kismotorok megérkeztével gyorsan feledésbe is merült. A legtöbb a MÉH-ben végezte, ezért is értékes ma egy ilyen szép állapotú, ráadásul korai példány.

A vendégcikk szerzője Az Autó szaklap

Címlapról ajánljuk
Tizenhárom év után ismét lesz Magyar Filmszemle újításokkal és nagy meglepetésekkel

Tizenhárom év után ismét lesz Magyar Filmszemle újításokkal és nagy meglepetésekkel

Nyolc kategóriában összesen tizenhat díjat adnak át a februári filmfesztiválon. Muhi András, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke az InfoRádióban elmondta: ismét versenyfesztivál lesz a Magyar Filmszemle, melyen szakmai különdíjak is gazdára találnak, továbbá az információs és panoráma szekcióban olyan alkotásokat is levetítenek, melyek rendezői nem kívánnak benevezni a versenybe, de a szakma véleményére kíváncsiak.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.25. hétfő, 18:00
Nagy Márton
nemzetgazdasági miniszter
EZT OLVASTA MÁR?
×
2024. november 22. 06:39
×
×
×
×