Aki külföldön autózik, például Szlovéniában vagy Olaszországban, annak feltűnhet, hogy az ottani autópályák mintha csendesebbek lennének – vetette fel a vezess.hu. Itthon az utak többségén négyféle burkolattal találkozhatunk: hatalmas többségben vannak az aszfaltozott utak, hébe-hóba találkozhatunk betonnal vagy makadámmal (zúzott kővel), és nagyon ritkán "macskakővel". Mindegyik burkolattípusnak különbözők a tulajdonságai, más előnyökkel és hátrányokkal bírnak.

Magyarországon túlnyomórészt a hengerelt aszfalt a jellemzők, ám az alsóbbrendű úthálózaton aszfaltmakadámmal is találkozhatunk. Ez utóbbi a két világháború között jelent meg, mivel az egyszerű, igénytelen technológiával jelentős hosszon lehetett kialakítani a hazai utak alapjait. A hengerelt burkolatok az 1960-as és 70-es évektől terjedtek el, és mára döntően ezek dominálnak.

A betonburkolatok sokkal kevésbé elterjedtek, a hazai úthálózatban mindössze egy százalékos az arányuk, pedig vannak előnyei az anyagnak. A beton alaktartó, nem érzékeny a melegre, és egy megfelelően megépített betonpálya extrém forgalmi terhelést képes elviselni. Egy aszfalt pályaszerkezettel szemben, aminek 20 év körüli az élettartama (5-8 évenkénti felújítással), addig egy betonpálya 30-40 évig is használható, ráadásul kevesebb karbantartást is igényel.

Ennek ellen kevés itthon a betonút, mert a magyar útépítési cégek az aszfaltozásra vannak felkészülve. A betonútépítéshez szükséges géppark költségesebb, ezeket általában külföldről hozatják, és nem ritka, hogy a jó minőségű beton előállításához külön keverőüzemet kell telepíteni, sőt, maga az útépítés is nagyobb technológiai fegyelmet igényel.

Hátrányként említhetők az esetlegesen felmerülő fenntartási beavatkozások, melyek költségesebbek, mint egy aszfaltút esetén, és a négyhetes kötési idő miatt csak később lehet visszaadni a forgalomnak a javított felületet. Bár a korszerű, mosott felületkezelésű beton ugyanolyan "hangerejű", vagy akár halkabb is, mint az aszfaltburkolat, a táblák közötti rések külön hanghatással járnak.

Idehaza betonburkolattal az M0-s autóúton találkozhatunk, autópályák esetén csak a pihenőkben, csatlakozásoknál futhatunk bele.

Budapesten és más, tömegközlekedéssel rendelkező településeken főként a buszmegállók rendelkeznek betonborítással.

A KSH 2021-es adatai szerint az országos közúthálózat 32 521 kilométert tett ki, az önkormányzati kezelésű utak 184 ezer kilométert, ebből

• a közúthálózatban csupán 148 kilométer,
• az önkormányzati utakon pedig 2057 kilométer volt betonburkolatos.

Az országos közúthálózat jelentős részét a Magyar Közút kezeli, 29 947 kilométernyi főút és mellékút tartozik hozzá, valamint 430,9 km gyorsforgalmi út. Az MK adatai szerint az előbbi halmazhoz 70 százalék aszfalttal szemben mindössze 0,15 százalék beton áll (a fennmaradó 29,85 százalékot egyéb útfelületek teszik ki). A gyorsforgalmi utakon az aszfalt aránya 80 százalék, a maradék 20-at a pihenők és az M0-s teszi ki.

A magyar gyorsforgalmi utak többségét (az M5-ös és M6-os kivételével) kezelő MKIF-hez 1675,5 kilométernyi út tartozik, amiből 1237 kilométer autópálya. Ez utóbbin csak aszfaltburkolattal találkozhatunk, betont szintén csak a pihenőhelyeken és az M0-s körgyűrű csatlakozó csomópontjain láthatunk, összesen 12,9 kilométernyi hosszúságban.

Szintén érdekesek még a főváros adatai, hiszen a nem önkormányzati utakat kezelő Budapest Közúthoz közel 5000 kilométernyi út tartozik, aminek csupán 0,18 százaléka van betonnal burkolva.