A Tiszán már érződik, hogy elkészültek a csatornahálózatok: Mindszentnél néha már ivóvízminőségű a folyó vize - írja a delmagyar.hu. A portálnak nyilatkozó biológus szerint a 19 évvel ezelőtti cianidszennyezésnek olyan következménye is volt, hogy rendet tett a fejekben.

A szakember szerint azzal is kell foglalkozni, hol engedjük el az elhasznált, csatornába engedett ivóvizet, miután megtisztítjuk.

Szalma Elemér szegedi biológus, főiskolai docens, a Magyar Hidrológiai Társaság vizes élőhelyi csoportjának elnöke abból az alkalomból nyilatkozott a portálnak, hogy a társaság tagjai a napokban a szennyezés évfordulójára emlékezve újból átbeszélték a történtek tanulságait.

A szakember arról is beszélt, hogy ő már megeszi a tiszai halat, mert a nehézfémsók, amelyekkel gond lehet, nincsenek jelen számottevően bennük. Más a helyzet az üledék régi rétegeiben. Mint mondta, debreceni kollégája, Braun Mihály több méter hosszú üledékmintákat vett hullámtéri holtágakból, és két centinként megvizsgálta a kémiai összetételüket.

"Szépen látszott az első, a második világháború rétege:

a nehézfémbányászat föllendült, és mindent ráengedtek a folyóra, az iszap pedig áradáskor elterült a hullámtérben. A csernobili üledékréteg is megvolt."

Ezért lehet problémás a hullámtéri holtágak kotrása: az iszap, bizonyos rétegek magas nehézfémsó-koncentrációja miatt, tulajdonképpen veszélyes hulladéknak számít - mondta a szakember.