Veneto tartomány iskoláit járja a hatvanegy éves Leo De Nes, az olasz területre átnyúló Dolomitok 130 alpesi vezetőjének elnöke. A diákok között igyekszik utánpótlást toborozni, vagy legalábbis elültetni a lelkesedést a fiatalokban az általuk alig ismert vagy érdekesnek egyáltalán nem tartott szakma iránt.

Az észak-olasz tartományban kihalás fenyegeti a hegyi vezető évszázados hagyománnyal bíró mesterségét. Pedig nélkülük nem lesz, aki a csúcsokra kísérje kirándulókat, és nem lesz, aki mentse a bajba kerülőket. Az alpesi vezetők nélkül megszűnhet a télen-nyáron elengedhetetlen munkának tartott mentőszolgálat.

"Nehéz feladatnak bizonyul megmagyarázni, miért ajánlom a hegyi vezető foglalkozását, amikor ebben a szakmában zéró kockázat nem létezik. Egykor Venetóban ezt tartották az álombeli állásnak, a mai fiatalok inkább szállodai pincérnek mennek el vagy a helyi szemüveggyárba állnak be munkásnak" - nyilatkozta a venetói lapokban De Nes.

Úgy gondolja, hogy a fiatalembereket a fizikai megpróbáltatástól és az életveszélytől való félelem riasztja el. Az sem érdekli őket, hogy a hegyi vezető jól keres: napidíja megközelíti a bruttó 280 eurót, és a Dolomitok egész évben kínálnak munkát.

De Nes autodidaktaként tanulta el a szakmát. "Az öregebbek mutattak meg minden fogást: régen kétszer nehezebb felszereléssel másztunk a maihoz képest. Sajtot, csokoládét, szalámit, bort vittünk magunkkal, ezt most az energiaital helyettesíti" - mondta el.

Venetóban két éven keresztül tartó, összesen 95 napos kurzussal készítik fel a vezetőket. A tanfolyam 16.500 euróba kerül, de sikeres vizsga esetén az összeg hatvan százalékát a tartomány megtéríti.