A Mount Everesten eltűnt Várkonyi László tiszteletre méltó ember és hegymászó, akitől rengeteget lehet tanulni. Mindig képzett volt a legújabb dolgokat illetően, társai pedig biztonságban érezték magukat mellette - mondta az InfoRádiónak Nedeczky Júlia hegymászó.

A hétfőn jégomlás miatt eltűnt magyar hegymászó tanítványa és munkatársa 2001-ben járt a Himalája azon a részén, ahol a baleset történt. Kifejtette: a hegy északi oldalán az 5400 méteren lévő alaptáborig dzsipekkel fel lehet jutni, innen az előretolt alaptáborba, 6300 méterre kell felgyalogolni, ami megerőltető, hosszú menet, de biztonságos. Innen lehet megközelíteni az egyes tábort, ahonnan az értesülések szerint a magyar mászók lefelé ereszkedtek, amikor a baleset történt. Ez 7000 méteren van, ezt hívják északi nyeregnek - tette hozzá.

A nyereg alatt kezdődik a hegy beszállása, a meredek jégfalon kell felfelé mászni több száz métert, ez egy veszélyes szakasz, amelynek bizonyos részein fix kötéllel biztosítják magukat a mászók - emelte ki Nedeczky Júlia. Az út alja meredek, de stabil, míg feljebb haladva már eléggé barázdált, nagy hó- és jégtornyokkal. Hatalmas méreteket kell elképzelni, ahol egy kisebb hótömörület is elképesztő erővel bír, ha leszakad - hangsúlyozta.

Ez a leginkább mászható útja a hegynek, de van benne veszélyforrás. Fülelni kell, hogy az ember meghallja, ha megroppan a jég - mondta a figyelmeztető jelekről a hegymászó.

Nedeczky Júlia szerint kicsi az esélye, hogy életben van még Várkonyi László, de reménykedik még ebben. Nehéz megtalálni a magyar mászót a Mount Everesten, ahol nincs szervezett hegyi mentés, és csak olyan ember tud mozogni a hegyen, aki hozzászokott ehhez a magassághoz.

Mintha tűt keresnének a szénakazalban - mondta a hegymászó, kiemelve, nehéz a Himalája jéglabirintusában megtalálni és megmenteni az eltűnt embereket.