A nagyfokú izgalom, a fokozott stressz olyan lelkiállapotot teremthet, hogy olyanok esetében, akiknek egyébként is nagy esélye volna a szívrohamra, a focimeccs eseményeinek követése ugrásszerűen növeli annak kockázatát, hogy az infarktus azokban az órákban következik be, amikor a pályán pattog a labda.

Robert Kloner, a világhírű amerikai szívgyógyász és az amerikaifutball szenvedélyes híve évekkel ezelőtt kimutatta, hogy 1980-ban a vesztes Los Angeles szurkolói közül sokkal többen haltak meg, mint az egész évtized egyéb napjain, viszont amikor 1984-ben a csapat győzött, a halálozás mérhetően csökkent.

Német kutatók azt is igazolták, hogy 1974-ben, a náluk rendezett labdarúgó-világbajnokság időszakában, a német válogatott mérkőzéseinek napján kiváltképp akkor vitt be a mentő infarktus miatt németeket a kórházba, amikor a továbbjutás szempontjából csapatuk sorsdöntő mérkőzést vívott. Ez különösen akkor érvényesült, mikor a meccs drámai volt és a győztes gólt az utolsó percben sikerült berúgni.

Azokon a napokon, amikor a saját csapat pályára lépett, a mentők forgalmának 71,6 százaléka volt férfibeteg, míg a többi napokon ez csak átlagosan 56,7 százalékot jelentett. Ha a német válogatott játszott, a német férfiak szívroham miatti rosszulléte háromszor gyakoribb volt, mint egyéb napokon, sőt ez a nőknél is érvényesült, csak kisebb mértékben.

Ute Wilbert-Lampen és munkatársai a meccsek nézése közben vagy után szívroham miatt kórházi őrzőszobába szállított német férfiaknak a laboratóriumi leleteit hasonlították össze azokéval, akiket a foci nem érdekelt, csak infarktust kaptak, illetve egészséges férfiakéval.

A különböző gyulladásjelző molekulák mennyisége lényegesen nagyobb mennyiségben jelent meg a focirajongók vérében, mint az izgalom nélkül infarktusos betegekében. A kutatók ezt azért érzik fontosnak, mert a gyulladásos folyamatot bizonyos gyógyszerekkel valószínűleg befolyásolni lehet a közeli jövőben.