Ahhoz viszont, hogy 2030-ban az egyébként várható 70 helyett csupán 23 gigatonna szén-dioxid kerüljön a levegőbe, késedelem nélkül hozzá kell látni a kibocsátás csökkentő programok megvalósításához, mégpedig globális összehangolás mellett. Ebben az esetben a káros gázok légköri részecskekoncentrációja nem lépi majd túl 480/milliót, ami a számítások szerint mintegy 2 Celsius fokban maximálhatja a levegő felmelegedését.

A jelentés szerzői úgy vélik, hogy a kibocsátás csökkentés összesített potenciáljának legnagyobb komponense - 40 százaléka - az energiafelhasználás hatékonyságának növelésében rejlik. A lehetőségek másik nagy csoportját az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energia-előállítás - szél- és napenergia, biomassza, vízi és geotermális energia - jelenti. Vannak tartalékok a szén-dioxidot "csapdába ejtő" és föld alatt tároló technológia kifejlesztésében, valamint az erdőpusztulás megállításában, visszaerdősítésben is, az erdők ugyanis jelentős szén-dioxid-megkötők.

A McKinsey számításai szerint 2020-ban globálisan mintegy 530, 2030-ban 810 milliárd eurót kell fordítani kibocsátás csökkentő célú beruházásokra. Ha sikerül a leginkább költséghatékony megoldásokkal elérni a kibocsátás csökkentési célokat, akkor - figyelembe véve az energiafelhasználás visszafogása révén megspórolt kiadásokat is - a kibocsátás csökkentési teendők nettó költségigénye nem fogja elérni évente a GDP egy százalékát.