Ezer ember vett részt abban az internetes felmérésben, amelyet annak kiderítésére végeztek, valóban jobban szeretik-e az anyák egyik gyermeküket a többinél.

A megkérdezettek 16 százaléka - vagyis pontosan minden hatodik - ezt el is ismerte, míg minden második azt állítja: egyformán szereti ugyan a gyerekeit, de más-más módon. Csupán a résztvevők egyharmada mondta azt, hogy valamennyi csemetéjére ugyanannyi időt, figyelmet és szeretetet fordít.

Szakértők szerint a legtöbb anyának az első gyerekkel a legnehezebb, hiszen akkor még nincsenek szülői tapasztalatai - ez tehát a legtraumatikusabb az összes közül. A kisebbek tehát azért kedvesebbek az anya számára, mert velük már könnyebben boldogul.

A felmérés készítői azt állítják, azért ismeri el kevés anya, hogy valamelyik gyerekét jobban szereti a többinél, mert ezt szégyenletesnek találja, és bűnösnek érzi magát miatta. Ez gyakorlatilag tabutéma, emiatt is készült olyan kevés vizsgálat az anyai szeretetről.

A királynő és a herceg

Pedig a mama kedvencének lenni nem mindig jó dolog. Az ilyen gyereket ugyanis túlságosan elkényeztetik, így felnőtt életében nehezebben boldogul egyedül. A megkülönböztetés ugyanakkor felkészíti a gyerekeket arra, hogy az élet igazságtalan, és megtanítja őket harcolni a jogaikért - hangsúlyozza Martina Klett-Davies brit szociológus, aki a testvéri kapcsolatokra specializálódott.

Egy közismert példa az "igazságtalan" anyai szeretetre Nagy-Britanniában II. Erzsébet királynő és András herceg kapcsolata. András 1960-ban született, Károly herceg és Anna hercegnő után, de még Edward előtt.

A yorki herceg állítólag anyja kedvence volt, mert 103 év után ő volt az első baba, akit uralkodó szült. Később is büszke volt rá az édesanyja, amikor a herceg 1978-ban csatlakozott a haditengerészethez.

A nagy szeretet ellenére nem engedte meg, hogy András elhagyja a hajóját, a HMS Invincible-t, amikor kitört a falklandi háború 1982-ben - még az sem érdekelte, hogy kedvenc gyermeke esetleg eleshet.