Ahogy arról az Infostarton is beszámoltunk még júliusban tűz ütött ki egy székesfehérvári lakásban. Akkor annyit lehetett tudni, hogy egy fiatal lány nem tudott a lépcsőházon át kimenekülni, ezért az erkélyre ment, majd onnan leesett.

A szerencséje az volt, hogy egy bokorra zuhant, és a mentők pedig súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

A fiatal hölgy a Borsnak nyilatkozott a borzalmas napról. Elmesélte, hogy miképpen élte át a lakástüzet. napról, amikor lett egy második születésnapja. "Kinéztem a szobámból a mellette lévő konyhába és azt láttam, hogy a szekrénysor teteje és minden más is lángol, a nappaliba meg nem látok ki, mert akkora a füst. Minden tiszta piros és fekete volt. A lángokat nézve döntöttem el, hogy menekülnöm kell valamelyik irányba, de a kijárati ajtó túl messze volt tőlem, meg amúgy se léptem volna bele a tűzbe, ezért úgy döntöttem, hogy kimászok a szobám ablakán. Úgy gondoltam, hogy ott kapok levegőt is, meg így nem ér el a tűz olyan gyorsan".

Ezek után kimászott a párkányra és az ablakába kapaszkodva kiabált segítségért.

Egyszer csak "bejött a szobámba a tűz, éreztem a forróságot és egyre nagyobb volt a füst is. Ekkor másztam arrébb, hogy ne tudjon elérni…" Közben beszélt a szomszédokhoz is, akik arra bíztattak, hogy tartsa magát.

Ezután felkapaszkodott az ereszre "az egyik lábammal kitámasztottam magam a falhoz, a másikkal pedig még álltam az ablakpárkányon. Így lógtam és kapaszkodtam percekig. Ezután kezdett el csúszni a kezem, meg fájt is, de ekkorra már annyira elterjedt a tűz a szobámban, hogy az ablakok elkezdek repedezni. Ha reped, akkor pedig törik is. Innentől kezdtem félni tőle, hogy ki fog robbanni rám az ablak és akkor attól biztos leesek."

Már hallotta a szirénákat

Mivel félt, hogy rárobban az üveg elkezdett azon gondolkodni, hogy mi van, ha ugrani kell.

Dühöt és élni akarást éreztem. Úgy voltam vele, hogy csak azért is túlélem!

Amikor tudtam, hogy le fogok ugrani, akkor néztem, hogy hová kellene és tudtam, hogy nem eshetek betonra. Épp előtte beszéltük apával, hogy ilyenkor úgy lehet talán túlélni, hogyha bokorra esik az ember, így kinéztem alattam egy bokrot, de nem tudtam felmérni a távolságot.

Az esés sincs meg és a földet érés sem - mondta még, csak az, hogy kinyitja a szemét és állnak körülötte. Teljesen magánál volt, de "azt éreztem, hogy innen én biztos nem kelek fel, mert nincs erőm hozzá. Emlékszem, akik odajöttek körém álltak, nehogy rám essen valami. Ezután a mentősök is ott voltak, beraktak az autóba és elvittek a kórházba".

Amikor apa beért hozzám a kórházba, azt kérdeztem tőle, hogy az orrom elferdült -e és, hogy épségben van-e az arcom…

A vizsgálatok után kiderült, hogy lábfejtőcsontja törött el, a csuklója is, meg a könyöke, valami a kezén az égési sérülések. Erre a karjára tetováltatta pár héttel az eset előtt angolul, miszerint: „Bármire képes vagy!” Úgy hiszi, hogy ez is erőt adott neki.

Úgy tudja, hogy a konnektorba dugott vízforraló hibásodhatott meg, az okozhatta a tüzet, de a vizsgálat még tart – zárta a visszaemlékezést Kitti.