A kutyájával játszó gazdi szervezetében éppen olyan hormon, oxitocin szabadul fel, mint a gyermeküket gondozó szülőkben. A vegyület, amelyet az agyalapi mirigy termel, a véráramba kerülve egyebek mellett fokozza a bizalmat, csökkenti a félelem- és fájdalomérzetet és csillapítja a stresszt.

Japán kutatók 55 kutyatulajdonost kértek arra, hogy játsszanak egy fél órát kedvencükkel, míg egy kontrollcsoport tagjait egy szobában ültették le, és arra utasították őket, hogy ne nézzenek ebük szemébe. A kísérletről videófelvétel is készült, hogy megállapítható legyen, ki milyen hosszan tartott szemkontaktust kutyusával.

A szakértők a két csoport tagjaitól a kísérlet előtt és után is vizeletmintát vettek, majd összehasonlították az eredményeket. Kiderült, hogy az olyan gazdik szervezetében, akik sokáig - átlagosan két és fél percig - nézték kutyájukat, 20 százalékkal megemelkedett az oxitocin szintje.

Azok vizeletmintájában azonban, akik kerülték kutyájuk tekintetét, kissé lecsökkent a hormon mennyisége. A kutatók azt is megállapították, hogy azok a gazdik, akik tovább figyelték kutyájukat, jobb kapcsolatban vannak kedvencükkel.

A megemelkedett hormonszint adhat magyarázatot arra, miért lesz jobb a kedvünk, ha kutyánkkal foglalkozunk, és miért segíthetnek az ebek a szorongással vagy depresszióval küzdőknek - vélekednek az Azuba Egyetem munkatársai, a kísérlet kivitelezői.

Egyikük, Kikuszui Takefumi szerint lehetséges, hogy a hormon jelenléte is közrejátszott a kutyák körülbelül 15 ezer évvel ezelőtti háziasításában. "Azért fogtam bele a kutatásba, mert éreztem, hogy változás következik be a testemben, amikor figyel a kutyám" - magyarázta a tudós, aki úgy véli: az ebek azért voltak képesek beilleszkedni az emberi társadalmakba, mert az idők során számos, az emberéhez hasonló társas érintkezési forma - például mancsjelzések, szemkontaktus - alakult ki náluk.