A Magyar Szövetség a megyei közgyűlésekben a korábbi 54-ről 37-re rontotta a képviselői helyeinek számát. Bár a pártvezetés – a korábbi túlnyerés miatt – számított a visszaesésre, Tokár Géza a konfront.hu-ban rámutatott: a megyei közigazgatás munkája nehezen észlelhető a helybéliek számára, így a párt elvégzett feladatai nem feltétlenül jelentek meg a választók mindennapjaiban.

A fővárosi, pozsonyi eredmények kapcsán a politológus kiemelte, hogy a kormánypárti Smernek nincs reális esélye a nagyvárosokban, a szoros versenyt mutató előzetes kutatások pedig végeredményben csupán a győztes Matúš Vallo szavazótáborát mozgósították.

A magyarok által lakott településeken vegyes kép alakult ki az elemzés alapján. Dunaszerdahelyen a Magyar Szövetség jelöltje, Hájos Zoltán a voksok közel kétharmadával megőrizte pozícióját. Rimaszombatban viszont a szélsőjobboldallal is kapcsolatot tartó Jozef Šimko nyert, amit Tokár magyar szempontból kedvezőtlen fejleménynek nevezett, különösen úgy, hogy a magyar párt helyi képviselőinek száma hatról háromra apadt.

Komáromban és térségében elsősorban a független jelöltek – köztük a győztes Keszegh Béla polgármester és a köré szerveződő csoportok – bizonyultak eredményesnek, míg Kassán elbukott a Magyar Szövetség által is támogatott szélesebb koalíció korábbi városvezetője.

A politológus összegzése szerint bár a helyhatósági és a parlamenti voksolás között a különböző választói motivációk miatt nem lehet közvetlen párhuzamot vonni, a folyamatok intő jelek lehetnek.

A Magyar Szövetségnek aktivistákra, lendületre és egyértelmű sikerélményre lett volna szüksége, amit ez a választás nem biztosított.

Ennek hiányában a pártvezetésnek komoly munkát kell fektetnie abba, hogy megtalálja a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb elérésének módját.

Fotón Gubik László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke.