A Vatikán titkos archívumából került elő az az irat, a Processus contra Templarios, amely végre tisztázhatja a templomos lovagokat az eretnekség vádja alól. A dokumentum tartalmát október 25-én hozza nyilvánosságra a pápai állam.

A templomos lovagok rendjét az 1096-os, első keresztes háború után alapította Hugues de Payns francia lovag. A szervezet tagjainak célja az volt, hogy védjék a Szentföldre érkező zarándokokat. Főhadiszállásuk az al-Aksza mecset volt a jeruzsálemi Templom-hegyen - innen a nevük is: templomosok.

A keresztények által elfoglalt Jeruzsálem 1224-ben elesett, a muzulmánok vették át a várost, ezért a lovagoknak új központot kellett keresniük: Akkóban rendezkedtek be, ahonnan 1291-ben kellett továbbállniuk. Lassanként nyugat felé szorították őket, 1302-ben végül az utolsó állásukat is elvesztették a Szentföldön.

Legendák szövődtek

Ahogy a templomosok katonai szerepe elhanyagolhatóvá vált, csökkenni kezdett európai támogatásuk is. Mivel a rend tagjai belső szabályaikat titokban tartották, legendák szövődtek köréjük. Később aztán rosszindulatú pletykák is születtek róluk. Elterjedt, hogy bálványokat imádnak és különös beavatási szertartásokat végeznek.

Végül 1307-ben Szép Fülöp francia király - V. Clement pápa jóváhagyásával - elrendelte a lovagrend tagjainak letartóztatását és megkínzását. Miután ennek hatására a templomosok olyan bűnöket is beismertek, amelyeket sosem követtek el, 1314-ben vezetőiket, élükön Jacques de Molay nagymesterrel máglyahalálra ítélték és megégették.

Clement pápa feloszlatta a rendet és parancsba adta, hogy minden, még élő rendtagot fogjanak el. A dokumentum, amelyet a Vatikán hamarosan nyilvánosságra hoz, az ő tárgyalásuk történetét írja le, melynek végén a pápa mindannyiukat felmentette az eretnekség vádja alól.

A pergamenlapokat, amelyek még a XVII. században keveredtek el, 2001-ben találta meg a titkos archívumban Barbara Frale professzor.Az iratból kiderül, hogy a lovagoknak valóban különös beavatási szertartáson kellett részt venniük: le kellett köpniük a keresztet, megtagadniuk Jézust, és megcsókolniuk az őket beajánló férfi hátsóját, köldökét és száját.

A templomosok elmondták a pápának, hogy a beavatás azt a megaláztatást jelenítette meg, amelyet ki kellett volna állniuk azoknak a tagoknak, akiket foglyul ejtenek a szaracénok, míg a csókokra azért volt szükség, hogy az újoncok bizonyítsák: mindenben engedelmeskednek feletteseiknek.

A megértő Clement pápa feloszlatta a rendet

Clement pápa végül úgy határozott, hogy a szertartás nem volt annyira istenkáromló, mint amennyire azt Fülöp király gondolta, amikor parancsba adta, hogy fogják el a lovagokat. Ennek ellenére úgy döntött, hogy feloszlatja a rendet Franciaország békéje és az egyházszakadás elkerülése érdekében.

"Ez bizonyíték arra, hogy a templomosok nem voltak eretnekek. A pápa kénytelen volt elnézést kérni a lovagoktól" - mondta Barbara Frale.

"Hétszáz évig azt hittük, hogy a templomosok kiátkozottakként haltak meg, ez azonban felmenti őket" - tette hozzá a professzor.