Még friss volt a szeptember 11-i támadások emléke, amikor 2002 telén pakisztáni militánsok túszul ejtették a Wall Street Journal 38 éves újságíróját, Daniel Pearlt.

Az eredetileg Mumbaiban - a volt Bombayben - dolgozó Pearl azért utazott Karacsiba, hogy tényfeltáró riportot írjon a cipős robbantóként elhíresült Richard Reid ázsiai kapcsolatairól, emellett a pakisztáni titkosszolgálat és az Al-Kaida közötti állítólagos kapcsolat ügyében nyomozott.

Halála új fejezetet nyitott

Elfogása és brutális meggyilkolása új fejezetet nyitott az úgynevezett terror elleni háborúban: megjelentek a médiát mesterien kezelő és manipuláló iszlámista szélsőségesek, akik az interneten publikált lefejezésekkel próbálták befolyásolni a térségbe katonákat küldő országok közvéleményét.

A 38 éves Pearl is ennek az újfajta propaganda háborúnak lett az áldozata. Gyilkosai a "Kém-újságíró, zsidó Daniel Pearl lemészárlása" címmel jelentették meg a kivégzésről készült videófelvételt, amely az amerikai és pakisztáni kormány birtokába jutott. Ebből tudtak a hatóságok megbizonyosodni arról, hogy Pearl - akinek szabadon engedéséért egy héten át folytattak kampányt - valóban meghalt.

Tagadta, hogy kém lett volna

Az újságírót fogvatartói a gyilkosságot megelőzően arra kényszerítették, hogy zsidó neveltetéséről és arról beszéljen, hogy szülei milyen szerepet játszottak Izrael állam megszületésében.

Daniel Pearl ugyanakkor a videófelvételen mindvégig tagadta, hogy kém lett volna. Felesége, a francia származású Marianne, akivel párizsi kiküldetése idején találkozott, hét hónapos terhes volt a gyilkosság idején.

Könyv, alapítvány, letartóztatások

Marianne később könyvet írt: Az óriási szív: a férjem, Danny Pearl bátor élete és halála címmel - ezt filmesíti meg most hírek szerint Michael Winterbottom, a Guantanamo rendezője.

Pearl emlékére családja egy alapítványt is létrehozott: ennek weboldalán Danielt igazi világpolgárnak, a kultúrák közötti párbeszéd hívének írják le.

Az FBI a gyilkosság után több ember is letartóztatott, miután sikerült a kinyomoznia, hogy honnan küldték a fogvatartók a követeléseikről szóló emailt.