A tájékoztató szerint a mélységi mederben a védett halványfoltú küllő és az idegenhonos csupasztorkú géb fordult elő legnagyobb egyedszámban, míg a parti zónában a csupasztorkú géb mellett a szélhajtó küsz egyedszáma volt magas.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének munkatársai közcélú monitorozási programjuk részeként a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a HUN-REN Állatorvostudományi Kutatóintézet közreműködésével Gönyűnél, Nyergesújfalunál, Sződligetnél, Kisapostagnál, Paksnál, valamint Mohácsnál végzetek kutatóhalászatokat. Helyszínenként két élettérben: a part menti zónában, valamint a parttól távoli mélységi mederben gyűjtöttek adatokat.

A szakemberek összesen 34 halfajt azonosítottak. A mélységi mederből fogott halak fajszáma, a korábbi évek megfigyeléseihez hasonlóan alacsonyabb volt (21 faj) mint a part menti élettérből fogott halaké (33 faj).

"Az idei felmérés legkedvezőbb tapasztalata, hogy Gönyűnél és Nyergesújfalunál a védett és hosszú időn át eltűntnek gondolt botos kölönte újabb példányai kerültek elő" - idézi a tájékoztató Sály Pétert, a HUN-REN Ökológiai Központ tudományos munkatársát.

Kedvező eredmény, hogy Mohácsnál kecsegéket és törpecsíkokat is fogtak a kutatók, míg a balin és a fokozottan védett német bucó fiatal egyedeinek nagyobb mennyisége arra utal, hogy az idei év kedvező volt e fajok szaporodásához. Váratlannak számított a paksi part közelében a pettyes busa, mivel a busa fajok jellemzően a parttól távol eső nyílt víz felsőbb, illetve vízközti rétegeiben tartózkodnak.

Emellett a fogott halak egy részénél a halpenész jelenlétét is vizsgálták a kutatók. "A halpenész egy másodlagos kórokozó, melynek hiányából, vagy jelenlétéből következtetni lehet a halak általános egészségi állapotára" -idézi a tájékoztató Eszterbauer Edit tudományos tanácsadót.

Az előfordulási adatok alapján úgy tűnik, hogy a halpenész jellemzően ritkán jelenik meg a dunai halállományban: 27 egyedből csupán egyetlen példánynál találtak pozitív mintát - mutatott rá.