A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat irányítótestületének döntése értelmében négy kutatóközpont, a Bölcsészettudományi, a Nyelvtudományi, a Társadalomtudományi, valamint a Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont egységes szerkezetben, teljes intézeti struktúrával és munkatársi állománnyal átkerül az ELTE szervezetébe.

A döntés után a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége jelezte, hibás döntésnek tartja a kutatóhálózat megbontását, véleménye szerint a döntés az átalakítás céljának, magyarázatának és várható hatásának megjelölése nélkül, az érintettek tiltakozása ellenére, indokolatlan gyorsasággal született meg. Mint Oberfrank Ferenc, az MTA köztestületi és stratégiai igazgatója az InfoRádióban elmondta, nem világos az a magasabb rendű tudománypolitikai cél, aminek a szolgálatában ezek a lépések most hirtelen megtörténnek.

„Nem értünk egyet azzal, hogy megbontsák az egységét a kutatóhálózatnak. Azokat a lépéseket is nagyon nehezen végrehajthatónak és kockázatosnak tartjuk, amelyek az érintett négy kutatóközpontot elviszik az ELTE-be, és ott kialakítanak számukra megfelelő környezetet. Egyáltalán ez lehetséges-e?” – osztotta meg kételyeit.

Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója szintén az InfoRádióban viszont azt mondta, a HUN-RENkutatási hálózat célja egy világos és versenyképes struktúra fenntartása, és ez a változás nem gyengülést, hanem „stratégiai fókuszálást jelent”. A változás sebességével kapcsolatban elmondta, az ELTE kinevezett rektora kereste meg a HUN-REN-t, megfogalmazva „bizonyos garanciákat” a kutatóintézetek átvételét illetően. Ezek után kezdődött a HUN-REN egyeztetési fázisa

• az egyetem vezetésével és fenntartójával
• az érintett kutatóhelyek vezetőivel
• a természettudományos kutatóhelyek vezetésével.

Ezt követően ült össze az irányítótestület vezetése, az ELTE kinevezett rektora jelenlétében. A vezetés ekkor meg is hozta a döntést 6:2 arányban, hogy „helyt ad az ELTE kezdeményezésének”.

A pénz

Az MTA-nak Oberfrank Ferenc ismertetése szerint problémája van azzal is, hogy milyen finanszírozási feltételekkel történik meg a változtatás, hiszen nem kapják meg azt a forrást, amelyet a többi kutatóhálózati rész megkap, „ez most már egy kormányhatározatból is kiderül”, végső soron pedig az akadémiának szerinte egyedül ott van szerepe, hogy azokat az ingatlanokat, ingóságokat és kulturális javakat, amelyeket eddig ingyenes használatba adtak a törvény erejénél fogva, egy közös szándéknyilatkozat alapján az egységes intézethálózatnak tulajdonba kívántak adni; a kulturális javak maradnak az MTA-nál, de azok nélkül nem tudnak működni és dolgozni a leválasztott intézetek sem.

Oberfrank Ferenc úgy látja, ez a szándéknyilatkozat alapozta meg hosszú vita után a decemberi rendkívüli közgyűlés döntését, ami ha kis többséggel is, de felhatalmazta az elnököt arra, hogy ezt a vagyonátruházást végigvigye.

„Közben viszont zajlik a per, amelynek eredményétől függ, hogy ez lezáródhat-e. Ekkor jött a hirtelen döntés, hogy az ELTE-hez kerültek ezek az intézetek, megbomlik az intézethálózat egysége, ami márpedig előfeltétele volt mind a szándéknyilatkozati megállapodásnak, mind pedig a rendkívüli közgyűlési felhatalmazó döntésnek. Így most az elnökünk nincs abban a helyzetben, hogy átruházza az ingatlanokat, ráadásul azt sem tudjuk pontosan, hogy kik lesznek a partnerek, kik fogják, milyen feltételekkel kívánják és tudják használni ezeket az ingatlanokat. Tehát mi most arra várunk, hogy elinduljon egy tárgyalás erről” – magyarázta az akadémiai vezető.

A pénzzel kapcsolatban Jakab Roland azt mondta, a kormányhatározatból kiderül, bérrendezésre 18 milliárd forintos többlet áll rendelkezésre, ez lehetőséget ad a HUN-REN számára, hogy elindítson egy bérrendezési folyamatot, mert a kiváló kutatói teljesítmény elismerést érdemel, márpedig közismert, hogy nem elegendő a kutatói bér ma.

„Ez nem egy egyszeri gesztus; a tudományba való befektetés a jövőbe való befektetés” – hangoztatta. A magyar tudománynak márpedig nemzetközileg látszódnia kell, a fiatalokat meg kell tartania, az eredmények társadalmi és gazdasági hasznosítása pedig kiemelten fontos, ezt szolgálja az újonnan kidolgozott karrierpálya és a tervezett teljesítményfinanszírozás.

Együtt maradni?

Az MTA végső célja Oberfrank Ferenc szerint az, hogy a lehető legjobb feltételekkel működjenek ezek az intézetek, a legjobb feltételek egyike pedig az együttmaradás; de ha a külön működés kényszerhelyzete előáll, akkor meg kell vizsgálniuk, hogyan tudnak ebben a helyzetben az intézetek a központok segítségére lenni, mert „erre ma még nincs válasz”.

Hogy mi határozhatja meg, miként alakul az MTA, az ELTE és a HUN-REN kapcsolatrendszere, azzal kapcsolatban Oberfrank Ferenc leszögezte: az akadémia kapcsolata minden érintettel kiváló, hisz maga az akadémia is minősített egyetemi kutatókból áll.

„Az igazi probléma az, hogy hogyan tudnak ezek az intézetek egymással jól együttműködni, és az akadémia ezt hogyan tudja segíteni a maga eszközeivel, szervezni, támogatni, mivel állandóan előre nem látható, ismeretlen politikai forgatókönyv alapján rángatják, nyúlnak bele ebbe a rendszerbe” – szögezte le.

Ad hoc döntés vagy egyeztetett?

Szerinte a HUN-REN vezetői maguk is egyik pillanatról a másikra értesülnek arról, hogy „minden másképp van, mint ahogy eddig gondolták”, ilyen feltételek között elveszíti a hitelességét a tudományirányítás, és ez biztos, hogy nem a jó irányba vezeti a magyar kutatás-fejlesztés ügyét.

Erről viszont Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója leszögezte, ez egy átgondolt, több egyeztetési körön túli döntés, amely során az volt a cél, hogy a tudományterületek még szorosabban kapcsolódjanak az egyetemi oktatáshoz, jobban használják ki az ELTE infrastruktúráját, nemzetközi beágyazottságát, doktori iskoláit.

„Az akadémia nem az önérdekét képviseli. Az akadémia a magyar tudományos közösségnek és a nélkülözhetetlen intézményeinek, kutatóhálózatnak, az egyetemeknek és az ipari kutatóhelyeknek az értékeit akarja megőrizni és érvényesíteni” – nyomatékosította Oberfrank Ferenc.

Az ELTE helyzetértékelése

Az ELTE rektora, Darázs Lénárd szerint nem végleges még semmi, az egyetem feltételrendszerei is igen bonyolultak, annak egyes elemei „folyamatosan teljesülnek”, a kormányhatározat az anyagi részét mindenesetre rendezheti 2027-ig, a HUN-REN vezetése pozitívan áll a változáshoz, de még az ELTE szenátusi döntése is szükséges. „Zajlik az előkészítése egy átfogó megállapodásnak” – összegzett.

Arról, hogy miért jó az ELTE-nek a négy kutatóközpont átvétele, azt mondta, az egyetem a humán- és társadalomtudományi területen az országban vezető intézmény, de nemzetközi rangja is van, miközben a négy kutatóközpont jelenleg nemzetközileg „gyakorlatilag nem látható”, hiába folyik ott világszínvonalú munka.

„Az ELTE-re kerülnek olyan kompetenciák, amelyek vagy jelenleg még nincsenek, vagy megerősödnek az egyetemen. Másik fontos tényező, hogy az ELTE ezzel nagyon erős egyetemmé válik, egzisztenciális biztonságot is jelent. A harmadik, hogy ugyan kutatóközpontokról beszélünk, de az érintett tudósok nagy része most is folytat egyetemi oktatást. Ha még több kutató oktatna, a jelenleg csak oktatással foglalkozók kicsit felszabadulnának, és fél évig, egy évig ők is folytathatnának kutatási tevékenységet” – ecsetelte Darázs Lénárd.