Infostart.hu
eur:
386.47
usd:
330.03
bux:
110405.74
2025. december 20. szombat Teofil
Merkely Béla rektor (j) átadja a Semmelweis Budapest Award díjat Roska Botond neurobiológusnak a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2019. november 18-án.
Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi

Ettől még a ráknál és az Alzheimernél is jobban rettegünk

Az elmúlt húsz évben sokkal fontosabbá vált az emberek számára a látás – vélekedett az InfoRádió Aréna című műsorában Roska Botond, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett neurobiológus, kutatóorvos. Hozzátette: anyagi oka is van annak, hogy miért kevesebb látással kapcsolatos kutatást végeznek.

Az emberek a legjobban a látásuk elvesztésétől félnek – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Roska Botond, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett neurobiológus, kutatóorvos.

"Az emberek az utóbbi időben fedezték föl, hogy mennyire fontos a látásuk. Ha 20 éve megkérdeztük volna őket, hogy mit gondolnak a látás elvesztéséről, azt mondták volna, hogy »ó, hallottunk róla«, és ennyi. Ma, egy Amerikában történt felmérés szerint, amikor arról kérdezték az embereket, hogy mitől félnek a legjobban, a látás elvesztés volt az első – ismertette a szakember. – A rák és az Alzheimer előtt!" Roska Botond rámutatott, az okostelefonok és számítógépek előtt töltjük az életünket, így, ha hirtelenjében elveszítenénk a látógödör képességét az olvasásra, akkor kikerülnék a társadalomból. Ez száz évvel ezelőtt még nem így volt, tehát

a látás hirtelen nagyon fontos lett.

A neurobiológus arra is, hogy napjainkban miért károsodik jobban az emberek látása, mint korábban: "Van egy nagy szegmense a társadalomnak, aki elveszti a látását, a gyengén látás exponenciálisan nő, miután egyre öregebbek leszünk, az időskori vakság a legnagyobb vaksági tényező – magyarázta. Ugyanakkor minél többet beszélünk róla, annál inkább a figyelem központjába kerül a téma, így a politikusok és tudományos döntéshozók, a különféle cégek, akik a pénzt biztosítják a kutatásokra, elgondolkodnak ezen és elkezdhetnek befektetni."

Roska Botond hangsúlyozta, hogy anyagi oka is van annak, hogy miért kevesebb látással kapcsolatos kutatást végeznek. "A legnagyobb probléma ma nem a tudás, vagy a terápia kidolgozásának a hiánya, hanem a pénz. Ez sokkal nagyobb probléma, mint az emberek gondolják" – fogalmazott, hozzátéve, hogy például a

rákkutatásra ezerszeresen több pénz van, mint a látásvisszaállításra,

ami részben azzal magyarázható, hogy az emberek csak az utóbbi időkben fedezték föl, mennyire is fontos a látásuk, ismételte meg.

A kutatóorvos az InfoRádió Aréna című műsorában arra is kitért, hogy a látásromlást a gének is jelentősen meghatározzák. Viszont több kutatás is zajlik, amelyek, ha eredményesek lesznek, akkor komoly sikereket lehet velük elérni a látás területén.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Donald Trump le akar számolni Venezuela elnökével

Donald Trump le akar számolni Venezuela elnökével

Az amerikai elnök teljes olajblokádot hirdetett Venezuela ellen, hadihajókkal zárná el az ország fő bevételi forrását. Szakértők szerint a gazdasági nyomás egyedül nem biztos, hogy elég lesz a rendszer megdöntéséhez.

Az EU nem ezt az utat tervezte Ukrajna támogatására - Merz ennek ellenére elégedett

A zárolt orosz vagyon érintetlen maradt, a tagállamok három kivétellel Ukrajna 90 milliárd eurós támogatásában állapodtak meg. Legalábbis a nyilvánosság előtt ezzel a német kancellár is elégedett volt, noha az eredményhirdetésig az ellenkezőjét remélte.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.12.22. hétfő, 18:00
Vecsei Miklós
felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke
Így vált jelképes támogatássá a családi pótlék

Így vált jelképes támogatássá a családi pótlék

A családi pótlék történetéről szóló kétrészes cikksorozatunk első részében a családi pótlék kialakulását tekintettük át egészen a rendszerváltásig. Ennek a támogatásnak a története jól mutatja, hogyan lett egy szűk körű, szociális indíttatású juttatásból olyan univerzális ellátás, amely évtizedeken át jelentős segítséget nyújtott a magyar családoknak. A 20. század során a jogosultak köre folyamatosan bővült, egyes időszakokban a családi pótlék a háztartások bevételének meghatározó részét képezte. A nyolcvanas évek végére pedig elérte a csúcspontját: minden gyermek után, munkaviszonytól függetlenül járt, és összege viszonylag jelentősnek számított. Mindez azonban éles kontrasztban áll a jelenlegi helyzettel, amikor az összeg évtizedek óta változatlan, és reálértékben szinte eltűnt a családok költségvetéséből. Felmerül a kérdés: hogyan jutottunk el idáig, és milyen társadalmi, gazdasági tényezők vezettek ahhoz, hogy a családok egykori védőhálója mára szinte jelképes támogatássá zsugorodott?

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×